Ép testben , ép lélek!  - szól az okos mondás, melyet mindannyian jól ismerünk.  Én úgy gondolom azonban,  hogy a tudatos táplálkozás és edzések mellett - melyek rendkívül dicséretesek, ugyanakkora hangsúlyt kellene fektetnünk lelkünk karbantartására is ( ha nem nagyobbat ).

Ha nem így teszünk, hamar elszúrhatjuk a saját életünket (és másokét is). Mutatom is, hogyan /Vigyázat! Szarkazmus várható! Ahogy mindig, most sem kötelező magunkra venni a leírtakat./:

Panaszkodjunk!

Sokat, állandóan. Mindenhol, mindenkinek, mindenről. Nekünk, magyaroknak elvileg könnyű dolgunk lesz ezen a fronton, hisz köztudottan pesszimista nép vagyunk. Ha tündököl a Nap az égen, akkor feltétlenül kezdjünk el nyávogni azon, hogy túl erősen,  túl gyengén, túl vakítóan teszi azt. Ha felhők gyülekeznek, rögtön forduljunk vissza az ajtóból és sajnáljuk magunkat alaposan, amiért épp futni készültünk, de a francba, hogy befelhősödött már megint! 

Siránkozzunk  a munkahelyünkön egész álló nap azon, hogy már megint itt kell lennünk, pedig mennyi dolgunk lenne otthon.  Ha hazaértünk, rögtön kezdjünk bele a monológunkba, hogy mennyivel jobb volt a munkahelyen, mert itthon többet dolgozunk, mint ott.

Tegyünk megjegyzéseket másoknak magunkról, hogy túl kövérek, túl soványak,  és mennyire csúnyák vagyunk. Lubickoljunk az "Ááá, dehogy vagy!" vígasztalásokban. De ne felejtsünk el vérig sértődni, ha véletlenül valaki egyetértene az önostorozó mondatainkkal. Soha ne hagyjunk fel a panaszkodással, de tényleg! Soha!

Irigykedjünk!

Mindig érezzük magunkat rosszul mások sikerei láttán és feltétlenül elégedetlenkedjünk a saját életünk miatt. Ne felejtsük el használni, a "Persze, mert neki könnyű!" kezdetű mondatokat. De nagyon fontos, hogy mi, soha semmit ne próbáljunk meg , csak irigyeljük másoktól a sikert. 

Mantrázzunk hülyeségeket!

Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Néhány példa, hogy könnyebben boldoguljunk:

• Úgysem fog sikerülni - szoros összefüggésben - nekem soha semmi nem sikerül!
• Én olyan szerencsétlen vagyok. 
• Másoknak sokkal könnyebb!
• Nekem miért csak ennyi jutott?

Vagy ami még jobb, higgyük el azt , hogy a pozitív gondolkodás mindent megold és, hogy abszolúte semmit nem kell tennünk, mert már pusztán azzal, hogy egy csomó inspiráló idézetet megosztottunk a Facebookon, mindent megtettünk az áhított célok eléréséért. 

Vegyünk készpénznek mindent!

Soha ne gondolkodjunk el semmin. Amit a televízióban, rádióban , újságban láttunk, hallottunk olvastunk,. azt mind, egytől- egyig szentírásként kezeljünk. És ne felejtsünk el mindenkit lehülyézni, aki megpróbál gondolkodni, nem csak létezni. 

Legyen mindig igazunk!

Szorosan illeszkedve az előző ponthoz. Rendkívül szép dolog meggyőződéssel hinni valamiben és még becsülendőbb, ha ki is állunk ezek mellett. De, ha igazán hatékonyak akarunk lenni a személyiségfejlődés legmélyebb bugyraiban, akkor ˝hangos ugatással" támadjunk le bárkit, aki mást állít, mint mi. Felejtsük el örökre az olyan baromságokat, mint, hogy csak az okos kételkedik a saját igazában, a hülye sohasem. Ki mondhatott ekkora baromságot? 

Legyünk befolyásolhatók!

Önálló személyiség, saját vélemény, ezeket mind - mind töröljük a szótárunkból. Öltözködjünk aktuális trendek szerint, teremtsünk kirakat életet a közösségi oldalakon. Befolyásoljon bárki véleménye, legyen az a kisboltos vagy a postás. Életünket csak és kizárólag mások véleménye határozza meg! 

Búslakodjunk a múlton, féljünk a jövőtől és egyáltalán, kit érdekel a ma ?

Az egyik legfontosabb lépcsőfok a teljes frusztráltság eléréséhez. Két kézzel ragaszkodjunk múltbéli sérelmeinkhez, esetleg toroljuk is meg őket, ha van rá lehetőségünk. Rettegjünk a holnaptól, de legfőképp, a nagyon távoli jövőtől. Mert biztosan valami rémes dolog fog velünk történni,

hisz az élet egy nagyon veszélyes, rengeteg buktatóval teletűzdelt, borzalmas menetelés a halál felé. 

Várjunk a sültgalambra!

Mindig, mindent ugyanúgy csináljunk. Legyünk a szokásaink odaadó rabjai. Soha ne változtassunk semmin, az adott problémát csak ugyanarról az adott oldalról közelítsük meg. Majd várakozzunk alázatosan, hogy holnap talán minden más lesz. S, ha nem változott semmi, ne felejtsük el alkalmazni az 1., 2., 3., pontot . 

Állítsunk korlátokat!

Lehetőleg jó vastagokat. Meg se próbáljunk kitörni közülük. Ha a rendszeren belül maradunk, s a gépezet hasznos tagjai leszünk, biztosan nem érhet minket baj. 

A legfontosabb: a tudatosság

Tudatosítsuk magunkban, hogy az élet szar. S , aki mást mond, az nyilvánvalóan hazudik vagy teljesen meghibbant. 

+1 haladóknak 

Ha mind a 10 pontot sikerült magabiztosan elsajátítanunk, akkor holt biztosan készen állunk arra, hogy ezt másoknak is megtanítsuk. 

 Mindez természetesen csak egy fricska. Nevess! Vagy ne, azt se bánom. De a frusztrációidat ne rajtam vezesd le. Köszi :)- üdv. a szerk.