Érzések, Érzékelések, Tapasztalatok, Vélemények - Kendőzetlen Őszinteséggel

Lélekhatár

10 dolog, amit az Önismeret útján tanultam

2018. március 04. - h.szilvy_

Ki vagyok én ? Nagyon buta kérdésnek tűnhet, pedig megválaszolni kicsit sem egyszerű feladat. Huszonhét éve élek együtt önmagammal, mégis hajlamos vagyok sűrűn elgondolkodni azon, hogy tulajdonképpen ki a fene is vagyok én valójában. Önsegítő - fejlesztő könyvek ezrei foglalkoznak a témával és emberek milliói próbálnak rátalálni önmagukra, saját útjukra. Nyilván kismillió olyan ember is él a Földön, akik önmaguk helyett másokkal "ismerkednek" és kritikus szemeikkel, keselyűként köröznek életük felett. A bejegyzés egyértelműen nem nekik fog szólni , így őket gyorsan meg is kérném, hogy lapozzanak tovább. Az önismeret, önmegértés tulajdonképpen olyan lelki folyamat, amely során megismerhetjük erősségeinket, gyengeségeinket, jó és rossz tulajdonságainkat, megtudhatjuk, hogy mire vágyunk, mire nem, megismerjük a határainkat és próbálgatjuk a szárnyainkat. Elmesélem, hogy jómagam eddig mire jutottam. 

 

Befelé forduló, csendes introvertáltként azt hiszem nekem könnyebb a dolgom, mégis azt mondom, hogy önismereti gyorstalpalók ide - vagy oda, ez egy igen hosszú, talán élethosszig tartó tanulási folyamat. Mégis rendkívül fontos feladat felfedezni nem csak a világot, de önmagunkat is.  

Íme 10 dolog, amit eddigi utam során megtanultam : 

 

  • Csakis mi felelünk a saját életünkért 

Nem, nem a szomszéd, a szemét főnök, a bosszantó boltos, de még csak nem is a párom, kizárólag én.  Ha ugyanis jól belegondolunk, néhány kivételtől eltekintve, képesek vagyunk irányítani a saját életünket. Egyre több helyen hangoztatják, hozzáteszem, nagyon helyesen, hogy vannak olyan helyzetek, amik kialakulásáért nem mi vagyunk a felelősek, de azt, hogyan reagálunk egy - egy helyzetben, igenis mi döntjük el. Rendkívül felbosszantom magam (önismeret ide vagy oda, még mindig ki lehet ugrasztani a lelki békémből ), az olyan mondatokon, mint a jajj, ilyen az élet, nekem ez a sorsom, ez jutott és hasonló szemenszedett önámító maszlagok és társaik. Nem is olyan régen még én is ilyen voltam  és talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy bazira semmire nem mentem ezzel a hozzáállással. Dolgoztam olyan munkahelyen , amit gyűlöltem, de muszáj volt, mert valamiből enni is kellett. Éltem olyan párkapcsolatban, ami meggyötört lelkileg, mégsem léptem, mert én is jobban szerettem a biztonságos szart, a bizonytalan helyett. És igen, ért egy nagy rakás olyan negatív dolog is az életemben, amire nem tudom a miérteket. De már nem is keresem.

Elfogadtam, hogy nem tudok mindent irányítani , de megtanultam azt is, hogyan vegyem a kezembe a gyeplőt mikor megtehetem. 

 

  • Mások véleménye nem hozzánk tartozik 

Olyan szintre értem mára, hogy különbséget tudok tenni aközött, mikor valaki csak bántani akar vagy  építő kritikát fogalmazott meg velem szemben.  Ebben leginkább az írás segített. Óriási bátorság kellett ahhoz, hogy gondolataimat a "nagyközönség" előtt is meg merjem fogalmazni, kitéve magam annak, hogy védőbástyák hiányában támadásokat indíthassanak ellenem. Akadt is belőlük bőven, talán senkinek sem kell bemutatni a kommentben acsarkodókat. De mivel rengeteg pozitív megerősítést is kaptam az évek során, már senkinek sem hiszem el, hogy Hülye vagy és szar amit csinálsz . Ez a fajta "kritika" megfogalmazás őt minősíti és nem engem. Nem mondom, hogy soha nem bosszant fel vagy nem kedvetlenít el egy -egy jogtalan és rendkívül bántó beszólás, lévén én nem vagyok ilyen , de megtanultam helyén kezelni a dolgokat. - Mielőtt ellhinném amit mond, mindig megnézem, hogy ki mondja. 

 

  • Jogunk van lezárni bármilyen mérgező kapcsolatot

Bármelyiket. Legyen szó szerelmi , baráti vagy akár rokoni kapcsolatról. Tudom, hogy én is értékes vagyok és senkinek nincs ahhoz joga, hogy megkérdőjelezze a szerethetőségemet. Erről a témáról egy későbbi bejegyzésben bővebben is írok majd. Senkivel nem tartom a kapcsolatot jó modorból, kötelességből és egyéb okokból kifolyólag. Csak azokat tartom meg az életemben, akik kiérdemelték a helyüket. Akkor is, ha így nem lesz ezer Facebook barátom ......

 

  • Az önbizalom tényleg tanulható 

Fiatalabb koromban irigykedve néztem a menő lányokat, akikről messziről lerítt, hogy van vér a pucájukban. Én meg igyekeztem csak szimplán láthatatlan maradni. Meg voltam győződve róla, hogy szürke kisegérként élem le az életem. Nem így lett! Jó hír: az önbizalom tanulható, olyanformán, hogy nem ennyi jutott, lehet érte tréningezni. Önbizalom tippek : coming soon ... 

 

  • Vannak jó és rossz emberek is

Nem érdekel, hogy miért lettek ilyenek. Nem érdekel a gyerekkoruk, sem a nyomoruk. Mások életét megkeseríteni , saját nyűgjeink miatt, igenis nyomorult dolog. Senkinek sincs joga másokat tönkretenni azért, mert neki nem jutott gyerekszoba. Szerencsére akadnak még páran , akiknek sikerült elsajátítaniuk az élni és élni hagyni elvet, hatalmas respect nekik . 

 

  • Nem baj , ha gyenge vagy 

Valahogy úgy alakult nálam ez a szocializációs folyamat, mint a kisfiúknál: nem szabad sírni, nem fáj az annyira , légy erős ... stb. Mindezek hatására sikeresen magamra öltöttem egy álarcot, mely készségesen hirdeti, hogy engem ugyan senki nem tud megbántani, rosszul jársz , ha megpróbálod. Most próbálom megtanulni, hogy nyugodtan lehetek gyenge, összetörhetek, nyalogathatom a sebeim, ha kedvem tartja. Skorpió mivoltom két nap múlva úgyis hamvaiból kél új életre. 

 

  • Bármikor újrakezdheted 

Nem kell hozzá újév napja , nincs korhatár, nincs lehetetlen és sosem késő. Klisék tudom, de igazak. Voltam már kövér - kicsit vékonyabb, szingli - háziasszony, rocker - diszkós, marketinges - bolti eladó, adminisztrátor - takarító, csak épp akasztott ember nem .

Újrakezdtem százszor és megteszem még ezerszer, ha a szükség úgy kívánja. 

 

  • Tisztelem magam , tisztelek másokat, ők is tiszteljenek engem 

Nem érdekel , hogy doktor, rendőr, docens vagy a sarki kisboltos. Ugyanolyan tisztelet jár nekik és ebből kifolyólag tőlük is elvárom ugyanezt. Miért ? Mert egyenlőek vagyunk, ha tetszik, ha nem. 

 

  • Kritikus szemléletmód

Soha ne higgy el semmit, még nekem se - mondta Feldmár igen bölcsen. Kritikus szemlélet, nem kritizáló személyiség! Ilyenformán inkább a kételkedő szót használnám. Megtanultam úgy olvasni a sorok között , hogy észre vegyem, mikor akarnak szimplán csak manipulálni és mikor lehet igazság  abban , amit mondanak. Van saját véleményem is, de nem félek változtatni rajta, ha úgy érzem egy - egy gondolatom  már nem állja meg a helyét. Tiszteletben tartom mások véleményét és nem folyok bele meddő vitákba olyanokkal, akik görcsösen ragaszkodnak a saját véleményükhöz, amit előszeretettel kényszerítenének rá másokra is.   

 

  • Önirónia , mint jótékony képesség 

Felszabadító érzés , ha képesek vagyunk nevetni önmagunkon. Senki sem tökéletes, nem kell mindent véresen komolyan venni . 

 

Sikerekben gazdag "önismerkedést" kívánok! - Szlávka 


Hasznosnak találtad a bejegyzést? Megköszönöm, ha másokkal is megosztod.                                            További érdekességekért, olvasmányokért kövesd a Lélekhatár Facebook oldalát is.