Érzések, Érzékelések, Tapasztalatok, Vélemények - Kendőzetlen Őszinteséggel

Lélekhatár

Az összes férfi egyforma, kár erőlködni velük!

2018. július 22. - h.szilvy_

Semmi mást nem látni, hallani, olvasni már, csak a tökéletesen kiélezett ellenvéleményeket nők és férfiak között. Egyfolytában azt szajkózzuk, hogy a pasik mekkora idióták, micsoda hűtlen disznók, csak szexet akarnak, figyelmetlenek, lusták, önzők és még sorolhatnám jövő hétig is a válogatott "szidalmakat", amelyeket olykor szégyentelenül kiejtünk a szánkon. Miközben a férfiak szerint, épp, hogy mi vagyunk a hisztispicsák. Bocs uraim, de sajnos nem tudom azt mondani, hogy a mi vádjaink hamisak, s önöknek van igazuk. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, ne késlekedj a megosztással!

Továbbiakért kövesd a Lélekhatár Blog Facebook oldalát is!

 

 

Mondhatom viszont, hogy rettentő logikátlannak tartom az olyan kijelentéseket, amik úgy kezdődnek, hogy: minden pasi egyforma. Már hogy lenne az ? Gondolkodjunk már, kérem! Ahhoz ugyanis, hogy általánosításba kezdhessünk, először is meg kellene tudnunk fogalmazni, hogy milyen is pontosan az az EGYFORMA? Tán minden nő ugyanazzal a Jóskával bújt ágyba a múlt héten? S, ha tényleg annyira veszettül ugyanolyan mind, ahogy azt bőszen állítjuk, akkor miért szakítunk velük egyáltalán? Hát nem ugyanolyan lesz a következő delikvens is?

 

Komolyan nem értem.

 

Így közel a 30-hoz elmondhatom, hogy volt már néhány kapcsolatom. No, nem vagyok az a "ledér", femme fatale típus, de azért sosem esett nehezemre legényt fogni magam mellé. Így hát, a hatalmas nagy élettapasztalatommal a hátam mögött kijelenhetem, hogy 

 

 nem minden férfi egyforma. 

 

Akkor sem, ha én is nő vagyok és egyesek szerint most biztosan magunk ellen beszélek. Gyorsan el kell árulnom még egy titkot, mielőtt tovább mennénk: a Facebook már megint hazudott, mikor azt állította, hogy

 

nem kellett volna kipróbálni az összes pasit és akkor nem mondanánk azt, hogy egyformák. Butaság. Pont, hogy esélyt kellene adni olyanoknak is, akikkel mindezidáig nem próbálkoztunk.

 

Így lehetett nekem is többek között: szőke, barna, izmos, vékonyabb, szerényebb, önzőbb, macsó és visszahúzódó, daliás, meg félisten, jah, az nem, de álmodozni még csak szabad. (A jelzők mennyisége, természetesen nem egyenlő a férfiak számával.)

 

Istenemre mondom, hogy az exeim egyáltalán nem hasonlítottak egymásra.

Egyetlen közös pontjuk volt csupán; Én. 

 

Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én például sosem akadtam össze még olyannal, aki zokniban akart volna szexelni. Így egyből mondhatnám is, hogy mindez csak valami városi legenda. Ugye, hogy ugye? Bár hozzáteszem, hogy ha velem akart volna úgy szexelni, hát én lehet, hogy észre sem veszem. Ugyanis nagy valószínűséggel nem épp a zoknija körül jártak volna a gondolataim. 

 

Olyanba sem futottam bele, aki ne hajtotta volna le a Wc- ülőkét. Mondjuk nálam ez úgy működik, hogy kétszer lehajtanám helyette, harmadszorra rárivallanék érte, negyedszerre már tudná, mit kell tennie. (Úgy tűnik, nem csak a blogon vagyok diktátor - a szerk.)

Volt viszont olyan, aki megcsalt. Gátlástalanul. Összetörte a szívem, igen. Kimondtam szégyenérzet nélkül, hogy az összes férfi egy "állat"és soha többé egyet se, a hátam közepére se. De aztán múlt az idő, fakult a kép, gyógyult a szívem. Nem hittem benne tovább, hogy mindegyik egyforma. Különben semmi értelme nem lett volna "újat" keresni. 

Aztán meg volt még olyan is, akinek csak arra kellettem. Én elég könnyen kezelem az ilyen helyzetekek, mert tőle én is csak ennyit akartam. Oszt' ráadásul nem is szégyellem. Ami nekik jár, az nekem is. 

 

És ezzel a sarkalatos ponttal, hogy neki jár, nekem is, azt hiszem, hogy el is érkeztünk az alaptézisemhez, miszerint a feminizmus tehet erről az egész gyűlölködésről. Legalábbis a feminizmus azon része, amit egyesek rendesen félreértettek. Egyenjogúsági kérdést csináltak olyan dolgokból, amikből sosem szabadott volna. Valójában semmi mást nem tesznek, csak hibást keresnek, akit aztán fel lehetne akasztani a főtéren, lehetőség szerint még holnap délben. 

Bődületes  nagy baromság általánosítani ezekben a nő kontra férfi kérdéskörökben. /Mondjuk másban is, de most csak erről volt a szó./

 


 

Nos, uraim, önöket is el kell keserítenem azonban, mert az a mondat sem állja meg a helyét, hogy mi nők, mind egyformák vagyunk. Nekem például, a kerek fenekem mellett, eszem is van. Azt még használni is szoktam ráadásul. IRÓNIA - tessék kiérezni, nem nekem esni! :) Ne tessék, hát összehasonlítani engem a Cicanillával, akit a műkörmein kívül az égegyadta világon senki és semmi nem érdekel. Ígérem,  ha nem emlegetnek vele egy lapon, én sem ejtem ki a számon, hogy maguk mind egyformák. Sőt! Nőtársaim zömét is megpróbálom lebeszélni róla. 

 

Köszönöm a figyelmet!

H.Sz. 


 

Ha tetszett a bejegyzés, ne késlekedj a megosztással!

Továbbiakért kövesd a Lélekhatár Blog Facebook oldalát is!

 

A hozzászólások minden esetben előmoderálás után válnak publikussá. Sértő, személyeskedő, obszcén hozzászólások nem kerülnek megjelenítésre. Bocs' emberek, itt diktatúra van.