Ha mindez nem tetszik a némberjének, hát akkor meg nyilván elmehet oda, ahova akar. Nyekeregjen máshol, másnak az igényeiről! Vette volna figyelembe délceg hercege Munkáját, pihenő idejét és minden olyan kívánalmát, amit bizony egy rendes nőnek minden körülmények között az első helyen kellene priorizálnia.
Höh? Még most is pillázok néhány hozzászóláson, melyet a legutóbbi bejegyzés kapcsán kaptam. Meg is mutatom nektek, hogy miről beszélek. Ha nem olvastad az előzményeket, akkor ide kattintva nézd meg gyorsan: https://lelekhatar.blog.hu/2018/07/31/ha_megkaptal_hasznalj_batran_ugysem_csipem_ha_udvarolnak_nekem_745
Férfi és nő. Örök ellentét. Hát nincs ezen mit szépíteni. Azt viszont, még én, a békenagykövet sem hagyhatom szó nélkül, hogy ha a férfi egy tohonya disznó, akkor is az asszonyt hibáztassák, csak mert nehogymá' hát na...
Történt ugyanis, hogy a bejegyzés alapfelvetése, kvázi problémája a szexmentesség volt. De nem ám a nő a fejfájós, a férfinak lett egyre kevesebb az igénye. A nő ezért úgy érezte, hogy elhanyagolják és egyre magányosabbá vált a kapcsolatban.
Első hozzászóló (őt nem engedtem át az előmoderáción, hogy ne díszelegjen ott) azt az igen magvas gondolatot volt képes hozzáfűzni a 700 karakteres bejegyzéshez, hogy
vegyé' vibrátort!
Ezúton is köszönöm minden nő társam nevében! Holnap irány a szexshop, azt gond letudva. Ezen nyilván nem tudtam fennakadni, régi motoros vagyok én már, a net legmélyebb bugyrait is megjártam.
A továbbiakkal egyet kellett értenem, legalábbis olyan tekintetben, hogy az egyik úriember tudta, miről beszélek, hagyták már el emiatt. Ő legalább belátta, hogy hibázott, tiszteletet érdemel érte.
A következő delikvens sem értette "bajtársát", mer' hogy lehet az mán, hogy ott a p@nci és nem csinálnak vele semmit. Tudom, csodálatosan megfogalmazott mondat, de azért sok igazság bújt el benne.
De ami ezután jött, na, abban nem volt semmi köszönet.
Védeni kezdték ugyanis, az ominózus bejegyzésben szereplő férfit (természetesen szintén férfiak), annak ellenére is, hogy feketén-fehéren papírra volt vetve, hogy a nő szenved, amiért a férfi már nem akar vele lenni. Szerintük:
- A nő a Hibás, mert azelőtt biztosan sokszor visszautasította a férfit.
A bejegyzésben sehol nem szerepelt ilyesmi, sőt a lényeg éppen az lett volna, hogy az elégedetlen perszónája a falat kaparja már egy jó kis szexért.
- A nő a Hibás, mert nem tudja fenntartani a párjánál az érdeklődést. Meg is érdemli.
Nyilvánvaló. Általános felfogás ez, egy nő legyen szexi, finom, omlós, mint a pogi, miközben a férfi kéthetes borostával, izzadtan hortyog a kanapén minden este. Őt ugye kívánni és szeretni illik, hisz ő a teremtés nagybetűs koronája.
- A nő a Hibás, mert nem mondja el a férfinak, hogy mi a gondja.
Nanáci. Tutira meg sem fordult a fejében, hogy beszéljen a problémáról.
- A nő a Hibás, mert nem képes megérteni, hogy a Férfi dolgozik.
Apukám, koronát nektek! Mert
a nő az ugye általában az égegyadta világon semmit sem csinál. Munkahelyet még sosem látott közelről. A gyerek felneveli magát és a házat is Marika takarítja órabérben. Mancika meg csak otthon vakargatja és hisztizik, hogy senki nem ... meg.
Lehet, hangsúlyozom, lehet, hogy vannak ilyen nők, de ti, nagyrabecsült uraim, ezt már akkor is tudtátok, hogy ilyen, mikor összeálltatok vele. A port ne a normális nőkön verjük el, csak mert otthon nyekkenni sem merünk. Köszke.
- A nő a Hibás, mert tele van a net olyan cikkekkel, amiben állandóan panaszkodnak.
Nehezményezi a lelkem, hogy több férfias nyikogás kellene. Értem én. És írnék is neki, de sajnos nem túl sok férfi szájából hallottam még azt, hogy jajj, de szeretném, ha többet ölelgetne a párom. Úgy imádnám, ha sokkal több közös programunk lehetne. Úgy szeretnék inkább csillagokat nézni, mint a hülye haverjaimmal sörözni. Hallottam ellenben olyasmiket, mint a kevés az énidőm, folyton a nyakamon lóg a feleségem, túl sok a meló, nincs energiám rá és egyébként is, hagyjon már békén!
Akkor, hogy is van ez?
Férfiak panaszkodását én istenbiza' nagyon szívesen meghallgatom, s cikket is gyártok belőle, ha arra van igény. /Írni a Lélekhatár blog Facebook oldalán tudsz./Nem vagyok férfigyűlölő, sőt, szeretlek titeket. Akkor is, ha olykor fogalmam sincs róla, hogy mit miért tesztek.
Utoljára a legjobb hozzászólást hagytam. Nagyvonalakban:
ha nem tetszik a férfi, akkor ott kell hagyni a pbe, egyébként meg több megértés kellene, nem mindig csak elvárásokkal dobálózni. Most akkor értselek meg vagy hagyjalak el? /Még hogy a nők komplikáltak.../
Ittelszálltazagyam. Gondolkodom rajta, hogy letiltom a kommentelést.
Nem vagyok békebíró. Lehet, hogy vannak olyan kapcsolatok, ahol a nő egy hisztérika. Őt el kell hagyni. Lehet, hogy vannak olyan kapcsolatok is, ahol a férfi egy tapló. Na, őt is el kell hagyni. De sajnos vannak olyan kapcsolatok is, ahol egyik fél sem szemétláda. Sőt, a két fél egyenesen szereti is egymást. Ám valami mégsem működik.
Na, ott kell megpróbálni helyrehozni a dolgokat. Csakhogy ehhez önök is kelleni fognak drága uraim. Úgy bizonyosan nem fog menni a dolog, ha örökösen megértést követelnek attól a nőtől, aki semmi másra nem vágyik, mint némi figyelemre önöktől.
Mind tudjuk, hogy a szív végül elfárad, ha a fül sosem hall dicséretet.
