Hát mi van már veletek emberek? /A rosszfej szóhasználattal, még olyannyira finom voltam, mint az a bizonyos porcukor - legutóbb szóvá tették a trágár beszédemet, úgyhogy ezúttal igyekszem anélkül érvelni - a szerk./ Miért van az, hogy a nő mindig akkor lesz hisztis p&icsa, mikor a drága szívecskecsücskéje épp s&ggfejet (ez a szó már legálisnak számít vagy még mindig trágár? -költői kérdés volt) játszik? És miért nekem kell eltűrnöm mások nyűgjeit, csak mert nekik kvázi rossz napjuk van?
És most akkor, tényleg én vagyok a túl érzékeny vagy te vagy a szemét?
Na, szóval, az állt annak az ominózus cikknek a szalagcímében, hogy "nem az emberek szemetek, hanem te vagy túl érzékeny". Hogy micsoda?- Kaptam fel a fejem villámgyorsan. Rimánkodtam, hogy mindez csak egy kattintásvadász cím legyen, ám ismételten csalódnom kellett. A bejegyzés pontosan azt igyekezett bebizonyítani nekem, amit állított:
ha Julika néninek szar napja van és flegmán vág hozzám aznap 10 deka párizsit, akkor ne vegyem magamra, szegénynek csak gondjai vannak.
Nos oké, de menjünk ebbe bele kicsikét jobban is, most, hogy már megkapirgáltuk a felszínt. Az rendben van, hogy mindenkinek vannak olyan napjai, mikor már reggel tudja, hogy ma biza mindenki jobban járna, ha becsukná a spalettát és inkább vissza feküdne az odújába. Ettől azonban még senki sincs feljogosítva arra, hogy egy számára totálisan idegen emberen vezesse le a frusztrációit. Mert mi van akkor, ha neki is rossz napja van? Hajtépés esetleg? Hasonlókat tudnék elképzelni.
Tehát, ha rossz napod van és mindezt rajtam akarod levezetni, akkor nem én vagyok túl érzékeny, hanem te vagy a rosszfej.
A fentebb említett cikk egyébként úgy indult, hogy valamiféle társaságban szimplán közölték a cikkíróval, hogy bizony jól meghízott. Az meg hazament és rendesen kisírta magát. Majd ahelyett, hogy mindebből azt szűrte volna le, hogy rossz társaságba jár és az emberek tényleg nagyon szemetek tudnak lenni, inkább magát kezdte hibáztatni. És ami még sajnálatosabb, hogy minket is erre próbál buzdítani.
El kellene hinnem tehát azt, hogy én vagyok a selejtes, csak mert rosszul esnek más emberek szemétkedései?
- A nagy francokat.
Képzeld, nekem még soha nem fordult meg a fejemben, hogy bárki arcába mondjam, hogy mennyire meghíztál bmeg! Hát hol jössz te ahhoz, hogy felhívd a figyelmét olyasmire, amit valószínűleg ő maga is tud, de az is lehet, hogy egyáltalán nem is zavarja az a néhány plusz kiló. Akkor neked miért is szúrja a szemed?
Megint csak ott tartunk, hogy amiért te frusztrált vagy, meg ki tudja miket hoztál otthonról magaddal, én viseljem el az "őszinteséged", mert ha nem teszem, akkor túl érzékeny vagyok?
Ha így gondolod, ismételten csak te vagy a rosszfej és azt hiszem mindketten tudjuk, hogy kettőnk közül, bizony neked kellene megváltoznod.
A mém is az enyém :)
Nem kell ezt túlmagyarázni. Vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem illik a másik ember arcába vágni. Nem azért, mert az etikett könyvben az van leírva, hanem mert valószínűsíthető, hogy rosszul fog esni neki.
Épp ugyanígy nem kell legitimálni a boltos, felszolgáló stb. bunkó viselkedését sem (a vendégét sem), mert a rossz napját otthon, egyedül kell kihevernie, nem pedig másokon elverni a port.
Nem kell azt mondani a sértegetésre, hogy ugyanmár, szegény hülye nem bírja a kritikát és tessenek már felhagyni végre az önostorozással, meg az áldozathibáztatással is! Vegyük tudomásul végre, hogy
Ha valaki bunkó velem, akkor valóban ő a s&ggfej és nem én vagyok a túl érzékeny.
Köszönöm a figyelmet!
H.Sz. - Lélekhatár szerz.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Továbbiakért kövesd a Lélekhatár Facebook oldalát is!
