Ha már az előző bejegyzésben olyan jó tanácsokról esett szó, amiket kár lenne megfogadni, akkor gondoltam, most legyenek a porondon inkább a sokkal hasznosabb ellentettjeik. Fú, hogy utáltam ezt a szót, a matek órán!- nyilván én is tudom, hogy ez most egyáltalán nem tartozott ide, ám ez itt már csak így működik: gondolkodom és írok, de közben már nem agyalok, hogy mit. Szeretem, amit csinálok. Nem úgy, a jelenlegi életemet.

Hát, hogy is fogalmazzak: "Amikor minden összedől s belül úgy érzed nincs jövő, egy percig fékezz várj..." - énekli nagyon helyesen Muri Enikő, aki remek soraival kitűnően festi le a jelenlegi helyzetem.

Összedőlt. Rendesen. Tartópillér is alig maradt. Romokban hever. De no para, lássuk, mik azok a gondolatok és valóban megszívlelendő tanácsok, amik képessé tehetnek rá, hogy átsegítsenek a legnehezebb élethelyzeteken is.

Túlélési tippek magamnak, meg neked is, ha érdekel:

Soha ne kérdezd meg, hogy mi jöhet még

Komolyan. Halálosan veszélyes kérdés. Akárhányszor feltettem magamnak, újabb és újabb adag kaki ömlött a nyakamba. Szebb szót nem találtam. De tényleg mindig van lejjebb. Mindig. Kőkemény tapasztalatok árán már jogosan állíthatom mindezt.

És mikor süllyedsz egyre mélyebbre és mélyebbre barátom, na ott abszolúte nem fog segíteni rajtad semmilyen motivációs maszlag. És még a csillámpónik szivárványos világa is szépen csendben cserbenhagy.

De az mindenképp jó hírnek tűnhet, hogy onnan, a gödör legaljáról, már tényleg csak felfelé vezethet az út. Ebből kifolyólag mindig gondolj arra, hogy 

Ennél már csak jobb lehet 

Mert, ha már végképp mindent elveszítettél, annyi helyen törtél össze, hogy megszámlálni sem tudod és mellé még millió sebből vérzel is, akkor jogosan kezdhetsz reménykedni abban, hogy valóban elérted a gödör legalját. Onnan meg előbb-utóbb  illik kifelé mászni, úgyhogy előbb

Adj időt magadnak 

Arra, hogy sírhass, hogy üvöltséé', ha jól esik. Hogy fagyit zabálj és pezsgőt vedelj reggelire. Nyalogasd a sebeidet, sajnáld magad, ahogy illik. Van időd. De aztán gondolj arra, hogy 

A reklám helye 

Kövess Facebookon is! Katt ide : Lélekhatár Blog

Ha tetszett, oszd meg a bejegyzést másokkal is!

 

Szikla vagy 

Kőkemény. Akkor is, ha azelőtt csak kavicskának érezted magad. Kibírtad a legrosszabb napokat is. Túlélted a túlélhetetlent. Azt hitted, hogy te ezt sosem bírnád ki, most meg már túl is vagy rajta.  Fáj még igen. R@hadtul fáj. De jusson eszedbe, hogy 

Elmúlik

Nem nyomtalanul, az igaz, de idővel már nem fog ennyire fájni. Akkor sem, ha átkozottul közhelyesen hangzik.

Nekem rengetegszer segített, mikor arra gondoltam, hogy igen, ezt most túl kell élni szépen és azután kicsit könnyebb lesz. Mindig igazam lett. Mondjuk mikor nincs? De a viccet félretéve, néha tényleg az van, hogy egyszerűen csak túl kell élni a napokat, aztán feltámadni hamvaidból, mint a főnixmadár. 

És most elnézést, de megyek szivárványosat hányni. A saját ömlengésem keverte fel így a gyomromat. Itt a vég. Ideje lesz élesben is kipróbálnom a saját túlélési tippjeimet. Bár az első kettőn már túl vagyok. Jelentem alássan, én a pezsgőt iszok reggelire résznél tartok. 

Ja, nem, mert arra nem telik. De fagyit azért tömtem magamba. Meg édes bort, az alacsonyabb, megfizethető kategóriából. Nyilván - de ezt már nem kellett volna elárulnom. Most már mindegy.

Köszi, hogy meghallgattál. Meg azt is, ha nem.

További gyöngyszemekért kövesd a Lélekhatár Blog Facebook oldalát is. 

Ja, és jó lenne, ha a bejegyzést is megosztanád, nehogy túlélési tippek nélkül maradjon valaki.