Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon
2019. január 15. írta: h.Szilvi_

Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon

Mondta nagyon helyesen Vavyan Fable a minap. Mit van mit tenni egy ilyen örökbecsű igazság olvasása után, mint nagyokat bólogatni és megdicsérni önmagunkat, amiért mi is pontosan így látjuk a helyzetet. Vagy, ha mégsem, akkor ez a cikk talán a segítségedre lehet.
woman-3377839_1920.jpg

Az a nagy helyzet, hogy, ha mindenki állandóan azzal foglalkozna, hogy mit mondanak róla mások, akkor rengetegen tengetnék az életüket úgy, hogy nyüszítve sírnak naphosszat a sarokban.

Mert az van, hogy a legtöbb vélemény sz@rt sem ér. Általában ugyanis, épp arról az emberről szól, aki megfogalmazta és  semmi mást nem szeretne elérni a páciens, csak a rólunk alkotott negatív kritikája által, jobb színben feltüntetni saját magát. 

Teljesen természetes dolog ugyanakkor, hogy mindenkinek számít (kinek jobban, kinek kevésbé) az, hogy mások mit gondolnak róla. Mindannyian vágyunk az elismerésre, dicséretre és szép szavakra.

Az egyik gond ezzel az, hogy a szép szavak nem mindig igazak, a másik meg az, hogy, ha mások véleménye által határozzuk meg önmagunkat, akkor könnyedén a saját csapdánkba eshetünk. 

Miért? 

Mert miközben minden erőnkkel azon igyekeztünk, hogy megfeleljünk mindenkinek, aki a közelünkbe került, elismerések helyett, újabb és újabb elvárásokkal találjuk majd szembe magunkat.

Az egyik azt gondolja, hogy a nőnek otthon a helye. A másik azt, hogy igenis dolgoznia kell. Az egyik imádja a kövéreket, a másik a zörgő csontokra bukik. stb.stb.

És miután elmentünk dolgozni, aztán felmondtunk és otthon ültünk, lefogytunk és meghíztunk, arra ébredünk majd egy szép napon, hogy fogalmunk sincs róla, kik is vagyunk mi valójában. 

Kész a csapda.

De hogyan jussunk ki belőle? - Úgy, hogy nem esünk bele. - Na, jó nem, csak megint humoros kedvemben vagyok- üdv. a szerk.

Először is,

Tanuljunk meg nemet mondani

Ne csak olyan programokra, feladatokra, amihez semmi kedvünk, hanem olyan gondolatokra is mondjunk nemet bátran, amik ellenkeznek a saját meglátásainkkal.

Ha ugyanis, mások véleménye által folyamatosan megkérdőjelezzük önmagunkat, akkor egy idő után elhisszük magunkról, hogy képtelenek vagyunk önállóan létezni. Pedig valójában semmi szükségünk arra, hogy mások irányítsák a gondolatainkat. 

Ne azt nézd, mit mond, azt nézd ki mondja 

Nagyon fontos felismerni az ártó szándékot a beszólások, negatív kritikák mögött. Ugyanis a legtöbb esetben ezek nem rólunk, hanem arról az emberről szólnak, aki megfogalmazza őket. Önbizalomhiány, személyiségzavar, sértettség, frusztráció állhat a háttérben. Vagy szimplán csak hibátlan a drága és kénytelen másban keresni azt. Na, persze... 

A másik nagyon fontos dolog és lényegében ebből indult a cikk is:

Nem kötelező egyetérteni senkivel sem, pláne, ha nem vagyunk egy színvonalon 

Értem én ezalatt azt, hogy ne fogadjunk el "tanácsokat" mindenkitől. Példának okáért ne hallgassunk már Marisra párkapcsolati kérdésekben, mikor a negyedik férjét fogyasztja épp, aki ezúttal sem épp egy makulátlan elme, örök ragyogás meg pláne nem. 

Ne olyan emberek próbáljanak meg példaképeinké válni, akiknek a saját életükön is lenne mit dolgozniuk, ám nyekergésen és jó tanácsok osztogatásán kívül, vajmi keveset tettek le az asztalra. Ahogy Feldmár szokta mondani: ne higgy el senkinek semmit, még nekem se.  

 Aztán pedig van még egy nagyon fontos dolog, amit így a végére hagytam: 

Senkinek nem kell megmagyaráznunk semmit

Én hiszek valamiben. A másik egy más valamiben. Én tisztelem magamat, meg őt is. Ebből következik, hogy tisztelem a véleményét is. De ez nem jelenti azt, hogy magamra is veszem azt.

Egyáltalán nem kell győzködnünk egymást semmiről, még a saját vélt vagy valós igazságainkról sem (pláne nem alpári stílusban).  

Fontos megjegyezni még így a végén azt, hogy ez az egész nem arról szól, hogy teljesen kizárunk másokat és nem hallunk meg semmilyen véleményt. Csak arról van szó, hogy jogunkban áll eldönteni, milyen embereket és nézőpontokat engedünk be a saját életünkbe. 

 Ha tetszett a bejegyzés oszd meg másokkal is

és, hogy ne maradj le semmiről, 

Kövesd a Lélekhatár Blog Facebook oldalát.

süti beállítások módosítása