Garantáltan önámítás mentes léleksimogatás

Lélekhatár

Hogyan keserítsük meg embertársaink életét? - Kezdő kurzus 4 lépésben -

2019. március 13. - h.szilvy_

Holtbiztos, hogy mindenki környezetében van olyan ember, akitől már akkor falra mászik, ha csak meghallja trillázó hangját. Ha nincs ilyen, akkor vagy egy lakatlan szigeten élünk vagy sajnos az a rossz hírem van, hogy mi vagyunk azok, akiket nehezen tolerál a környezete (csak még senki nem mondta a szemünkbe).

De mitől is olyan különlegesek ezek a drága jó emberek? Mik azok a dolgok, amikkel kivívták maguknak embertársaik szívből jövő "szeretetét"? És hogyan válhatunk mi is ilyenekké? 

Figyelmeztetés! Szarkazmust és némi cinizmust reggelizett a szerző, tehát kéretik nem magunkra venni a leírtakat, ha nem nagyon muszáj persze. 

 girl-1245773_1920.jpg

A csalódott ember

A legrosszabb tanácsadó, aki viszont nem riad vissza jótékony hittérítő tevékenységétől. Olyan nagybecsű gondolatok megfogalmazását köszönhetjük neki, mint a "Minden pasi szemét; Minden nő kurva; A szerelem hazugság vagy "Az élet úgy szar, ahogy van". Mentségükre szóljon, hogy ezeket a csalódásuk mondatja velük, ám, még mielőtt glóriát lógatnánk a fejük fölé, jobb ha tudjuk, hogy igen veszélyesek. Már csak azért is, mert saját boldogtalanságuk okán, teljességgel képtelenek elviselni mások boldogulását.

Ha szeretnénk követni a példájukat, akkor bátran fröcsögjük tele a netet olyan fennkölt mondatokkal, mint, hogy ez egy gonosz világ, benne még gonoszabb emberekkel és, hogy egyáltalán nem éri meg jónak lenni. Mint mondják, legyél inkább rossz, a jókkal úgyis mindig kibasznak. Erről ne felejtsünk el meggyőzni mindenkit, aki a közelünkbe került. Első lépés pipa. 

Vegyünk mindent magunkra

Csúnyán nézett ránk a boltos néni, már megint esik az eső is, ráadásul sorosbrüsszel is összeesküdött ellenünk. S, ha mindez még nem volna elég, újfent betámadott egy nyomorék blogger is, aki minden bizonnyal arra tette fel az életét, hogy minket sértegessen. Bizony ám, ha olyanná akarunk válni, mint dühös embertársaink, akkor nem árt, ha ráharapunk mindenre, amit önhibánkon kívül sikerült magunkra venni. Második lépés pipa. 

Komment szekció

Az ideális terep, a virtuális dühöngő, ahol végre elmondhatjuk ennek a tetves világnak, mi az, ami a mi lelkünket nyomja. Kezdjük így a mondatokat: "Jogom van elmondani a véleményemet!" És nyilván, a másiknak meg kutya kötelessége meghallgatni azt. Teljesen egyértelmű.

De, ha igazán hatékonyak akarunk lenni, akkor elemezzük ki a helyesírást is, mondjuk egy igen komoly témával foglalkozó cikk alatt. Ne is törődjünk vele, hogy eltereltük a szót egy fontos ügyről, a helyesírás az egyetlen, ami valójában számít. 

És, ha még ennél profibbak akarunk lenni, akkor feltétlenül úgy kommenteljünk, hogy maximum a címet olvastuk el. Garantáltan frászt kap tőlünk a cikkíró. Harmadik lépés pipa. 

És akkor a végére hagytam a leghatékonyabb lépést, amivel tutira kinyírunk bárkit, akibe több ész szorult, mint egy egysejtűbe. Mert nincs is annál jobb érzés, mint mikor csodás diadalt arathatunk a  másik felett. Hogy hol? Egy vitában természetesen. 

Vita kultúra 

Meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy csak a saját igazságunk létezik mindenek felett. Francba a sokszínűséggel, az eltérő tapasztalatokkal, a gondolatok különbözőségével. Hát nehogy már annyira sügérek legyenek, hogy nem úgy látják az életet, ahogy mi! Mi bajuk van ezeknek?

Repüljünk rá bárkire, aki a miénktől eltérő véleménnyel rendelkezik, mondjuk meg neki, hogy ő bizony egy komplett idióta, személyeskedjünk, ha másképp nem megy, kössünk bele a kinézetébe. Az eszközök tárháza végtelen, a cél változatlan: hirdetni önnön nagyságunkat és eltiporni bárkit, mert aki nem velünk van, az nyilván ellenünk. Negyedik lépés pipa. 

És, ha mindez még nem lenne elég, jobb, ha felvértezzük magunkat olyan tulajdonságokkal is, mint kétszínűség, rosszindulat, önzőség, alpáriság. Mindezt spékeljük meg rengeteg önbizalommal. És felejtsük el az olyan baromságokat, mint együttérzés, jóindulat, türelem, tisztelet, meg miegymás. 

Ha ezekkel megvagyunk, akkor kezet foghatunk magunkkal, mert készen állunk rá, hogy megkeserítsük mások életét. Ezután már csak gyakorolnunk kell. De azért majd ne lepődjünk meg, ha a végén teljesen magunkra maradunk. Mondjuk az meg megint csak mások hibája lesz. Nyilván. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

További érdekes tartalmak a blog közösségi oldalán - Várlak ott is szeretettel! 

 

Kérdés, kérés, saját élmény, együttműködési igény: bagolyvar90@gmail.com 

Lélekhatár Blog 

Garantáltan önámítás mentes léleksimogatás