Még általánosba jártam, mikor "megismerkedtünk" - sajnos, teszem ezt hozzá így utólag, persze ilyenkor már mindig okosabb az ember. Ez a "kapcsolat" akkoriban édes bűnbeesésnek tűnt, így felnőtt fejjel visszatekintve azonban, már sokkal inkább látom rothadtnak azt a bizonyos tiltott gyümölcsöt. Azt hittem, hogy egyetlen alkalomtól még nem részegülök meg, azt hittem én irányítok. Hát rosszul gondoltam, nagyon rosszul. Túlságosan naiv voltam - olcsó vigasz, s ha túl késő is már , de legalább beláttam. Akaratomon kívül, egyik napról a másikra , egy szempillantás alatt lettem rabja egy végtelenül mérgező szenvedélynek.
Kép : pixabay
Végérvényesen, menthetetlenül a részemmé vált. Minden lépésemnél, nagy döntésemnél, örömömben, boldogságomban, sirámaiban, kesergéseimben ott volt mellettem és én már nem tudtam nélküle boldogulni, többé nem én irányítottam. Nem érdekelt, hogy káros, hogy megbetegíthet, sem az, hogy komoly függőségbe estem vele. Többé nem érdekeltek az ellenérvek, csak az , hogy megvehessem a napi doboz adagomat. Így kezdődött élet és halál függőségi viszonya és így váltam én dohányossá, 12 évvel ezelőtt.
Kiszökdöstünk iskolai szünetekben, hogy elpöfékelhessünk egy - egy szálat, s annak ellenére is nagylánynak éreztük magunkat tőle, hogy sokak szerint már akkor is ciki volt a cigi. Szerintünk persze nem , hisz nem éreztük, hogy mennyire büdös is valójában és mivel akkoriban még önmagunkat is nehezünkre esett komolyan venni, így a kockázatokkal sem törődtünk túl sokat. A kezdeti sokkok után, lassacskán a környezetem számára is ismertté , később - meghallgatás hiányában , elfogadottá vált, dohányzom.
Valójában már nem is emlékeztem rá, hogy még volt olyan idő, mikor nem lógott a kezemben a cigaretta. Kellett egy a reggeli kávé mellé, egy másik evés után, a harmadik , ha unatkoztam. A negyedik a délutáni kv - nál, az ötödik meg csak úgy, mert megkívántam. Napi egy doboznál tartottam. S ez így ment nap, nap után.
40 nap - 40 doboz és 760 szál el nem szívott cigaretta
Itt tartok most. 12 év igen erős dohányos lét után, egyik este úgy döntöttem, hogy holnaptól nem dohányzom. Nem, ahogy az ábra is mutatja, ez nem az a holnaptól volt, ami sosem jött el. Eldöntöttem, kitartottam és megcsináltam. Nem volt kifogás, sem bűnbeesés , sem elcsábulás. És soha többé nem lesz, a csak még egy szálat ... - megígértem magamnak. Mert ezúttal én akartam. Nem mások beszéltek a lelkemre, nem múló szeszély, nem ócska próbálkozás. Végérvényesen véget vetettem egy 12 éve tartó mérgező viszonynak.
Kép : Saját
És , hogy hogyan csináltam? Hittel és akarattal . Meg egy csipetnyi "csalással" - idézőjelben természetesen. Elektromos cigivel, nikotinmentes tartalommal. Nem függök tőle, de segít, mikor megkísért a múlt. Hisz egyenlőre még csak annyit mondhatok, hogy abbahagytam a dohányzást , leszokásról majd évekkel később beszélhetek. De én már jó úton haladok és azon is maradok. Aki hasonló dolgokon töri a fejét, azt csak biztatni tudom, hogy bátran vágjon bele! Nem olyan nehéz az, mint elsőre látszik.
Ja igen, majdnem elfelejtettem! Már új viszonyba is kezdtem - bár ezt már nevezhetjük akár szerelemnek is . Ahogy mondani szokták, legkönnyebben úgy lehet abbahagyni egy függőséget, ha rászokunk egy másikra.
Haiku - Lélekhatár
Én a futást választottam. És igen, végre büszke vagyok magamra :)
Lélekhatár szerz.
Ha tetszett a bejegyzés, segíts egy megosztással, hogy másokhoz is eljuthasson!
