Rólam
2020. január 09. írta: h.Szilvi_

Rólam

Üdvözöllek a világomban!

H. Szilvia vagyok, a Lélekhatár blog szerzője.

 

Ha szeretnél kapcsolatba lépni velem, akkor

Facebookon: a https://www.facebook.com/lelekhatar.blog.hu/ oldalon találsz; 

Instán itt érhetsz el: https://www.instagram.com/lelekhatar/ 

és a bagolyvar90@gmail.com címen is készséggel fogadok levelet bárkitől, aki nem anyukámat emlegeti ;) 

onamitas_mentes_leleksimogatas_3.png


Az írás az én mentsváram, a segítőm, hű társam azon az úton, melyet hol bicegve, hol csúszva-mászva, hol lendülettel és életörömmel igyekszek bejárni. A blogom az én "játszóterem", a hely, ahol szabad lehetek, a közeg, amiben igazán otthon érezhetem magam. 
Ha megkérdeznéd tőlem, ki vagyok én, csak annyit mondhatnék neked, hogy: még fogalmam sincs róla, de már dolgozom rajta. :) 

Éppen ezért az írásaim fő témája az önismeret, az útkeresés, a pszichológia, az elfogadás, a megértés, a megismerés, a feldolgozás, a túllépés és minden olyasmi, ami éppen megérintett, feldühített, elgondolkodtatott vagy cselekvésre késztetett.

Introvertált, befelé forduló, örökké kutató és érdeklődő emberként sosem volt könnyű a boldogulásom, de minden kudarc, bukás, csúfondáros vereség után, erősebb lettem, mint valaha. Hisz ez az én valódi erősségem. Tulajdonképpen semmiben sem vagyok igazán kiváló, de az akaraterőm és kitartásom minden nehézségen átsegített eddig.

Nem célom és nem is tisztem megmondani senkinek, hogy mit és hogyan kellene tennie, hiszen nem vagyok szakember és nincs nálam a Bölcsek Köve sem. Éppen ezért, bár a stílusom alapján néha olybá tűnik, tökéletesnek képzelem magam, valójában társakat szeretnék gyűjteni magam mellé arra az útra, melyen jó néhány évvel ezelőtt elindultam.

Hiszem, hogy lehet élni gyűlölködés, ítélkezés, rosszindulat nélkül is. Hiszem, hogy a szavaknak nem kell fájniuk és attól még, hogy nem egyezik a véleményünk, kötelességünk tisztelni egymást.

Jobb hellyé akarom tenni a világot. És mivel nekem az írás a "fegyverem", nem fogok félni használni azt. Ha egyetlen embernek is segítek általuk, már nem éltem hiába.

Köszönöm, hogy itt vagy! Ha tetszik, amit látsz, szólj másoknak is, hátha ők is szívesen csatlakoznának...

Üdv: Szilvi

/ Az oldalon szereplő írások  egytől-egyig a saját szellemi tulajdonaim. Megosztásaitoknak rendkívüli módon örülök, de kérlek benneteket, hogy azt mindig az eredeti bejegyzéssel együtt és/vagy a szerző nevének feltüntetésével tegyétek - Köszönetem./

süti beállítások módosítása