Annyira, de annyira szeretem a listákat, hogy gondoltam kreálok is egy sajátot, de mivel minden ehhez hasonló pontokba szedett remekmű a boldogság kék madarát hivatott megtalálni, formabontó módon, én most az ellentétét kutatom. A tőlem megszokott önámítás mentes őszinteséggel listába szedtem, mik azok a dolgok, amiktől tutira messzire kerül majd az ún. boldogság. Vigyázat, eme remekbe szabott alkotás, nyomokban iróniát (is) tartalmazhat.
Az első és legfontosabb dolog, amit hatékonyan el kell tudnunk sajátítani és profi szintre fejleszteni, az az
Önsajnálat
Na, nem mondom, néha tényleg iszonyat jól tudni esni, ha az ember naphosszat csak fetreng a nyomorúságában és büntetlenül szidhatja az egész világot vélt vagy valós problémáiért - hozzáteszem, teljes joggal, hisz az élet olykor tényleg egy valódi szívás. De önmagában attól, hogy vannak ilyen napjaink, még nem fog állandósulni a boldogtalanság érzése. De nem ám!
Ha igazán hatékonyak akarunk lenni, akkor sebeink nyalogatását és panaszkodásainkat is folytonossá kell tennünk. Legjobb, ha mások nyakába öntjük a gondjainkat, mert akkor egy idő után tutira magunkra maradunk és akkor legalább már azért is a sorsot okolhatjuk, hogy minket senki sem szeret.
Az első lépés hatékony alkalmazása után, már léphetünk is egy magasabb szintre. Nagyon fontos, hogy
Mindig, mindenért másokat hibáztassunk
Mondok egy példát. A "Folyton a rossz férfiba botlok bele" cikk alatt, az egyik női kommentelőnek finoman próbáltak rávilágítani a többiek arra, hogy, ha ez tényleg így van, akkor talán érdemes lenne a miérteket önmagában és nem másokban keresgélni. Erre az csípőből rávágta, hogy ez bizony, kőkemény áldozathibáztatás a hozzászólók részéréről. Csak megjegyzem: ő már jó úton jár a boldogtalansághoz vezető úton.
Miért? Mert bár valóban vannak olyan élethelyzetetek, meg sz@remberek, meg szemét húzásai az életnek, amikor átkozottul nem érdemeltük meg, amit kaptunk, igen. De, ha ez az életünk minden területére igaz és elkezdünk úgy tenni, mintha mindenért a sors, meg a csillagok, meg a szomszéd Erzsi lenne a felelős, akkor garantáltan fordítva ültünk a lóra és holtbiztos, hogy a boldogsággal teljesen ellentétes irányba tartunk.
Vegyünk mindent magunkra
Például ezt a cikket is, nyugodtan. Úgysem számít mi van ide írva, a lényeg, amit én olvastam, nem? - az egyik legjobb módszer a boldogtalanságra. Aztán folytathatjuk, mások szemetével is akár. A legjobb, ha olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik segíthetnek ebben. Példának okáért, nárcisztikusokkal, mártírokkal, érzelmi terroristákkal, stb,
Mert nincs is annál jobb, mint vállunkra venni más emberek gondjait is.
Engedjük el az álmainkat
Már, ha egyáltalán mertünk álmodni. Mondjuk itthon nem lesz nehéz dolgunk, messze földön híres a pesszimizmusunk. Ha kifelé csökken az aktivitásunk, kvázi robot üzemmódban kezdünk működni, akkor előbb-utóbb befelé aktivizálódunk, vagyis garantáltan kiköveztük a depresszió felé vezető utunkat- és ezt kérem, nem is én, hanem szakértők fogalmazták meg.
Váljunk a szokásaink rabjaivá
Ne törődjünk olyan ostobaságokkal, mint az "Utazz el egy új helyre vagy az Olvass minden hónapban legalább egy könyvet". Ugyan már! Ilyenekre csak azoknak van idejük, akik naphosszat vakargatják otthon. Robotoljunk inkább a melóban, szakadjunk meg a háztartásban és idegeljenek halálra a gyerekeink. Itt most a boldogtalanságunk a tét, nem de?
Végezetül pedig, az egyik legfontosabb pont:
Irigykedjünk mások boldogságára
Meg életére, meg sikereire, meg egyáltalán, mindenre, ami nekünk nem adatott meg. És a legfontosabb, hogy használjuk a következő mondatok valamelyikét: "Persze, neki könnyű! Nekem úgysem sikerülne! Neki meg csak megszületnie volt nehéz - Egyébként is, mit tudhat ő?"
Ha a fenti pontok közül sikerült elsajátítanunk valamennyit, bátran gratulálhatunk magunknak, hisz a kurzust kitűnő minősítéssel végeztük el. Nem is maradt más hátra, mint, hogy hátralévő életünkben arról panaszkodjuk, milyen kegyetlenül bánt velünk az élet.
Mester fokozat: másokat is meggyőzni róla, hogy az élet úgy sz@r, ahogy van.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is.
További írásokat a blog Facebook oldalán találsz.
Lélekhatár Blog
Garantáltan önámítás mentes léleksimogatás
