Van valami különleges atmoszférája az olyan helyeknek, amelyek egykoron szebb napokat is láttak, ahol legtöbbször nemesek éltek, ahol talán még nem is olyan régen, virágzott az élet. Ezen helyek szerelmesei az urbex rajongók, azok, akik időt és energiát nem sajnálva, lankadatlan lelkesedéssel kutatják fel az olyan elhagyatott helyeket, amelyeket sokszor csak erdők mélyén, úttalan-utakon járva lelhetünk meg. És eme szokatlan turizmus rajongója lennék jómagam is, aki, ahogy az már csak lenni szokott, minél több helyet fedez fel, annál többre vágyik. Az elhagyatott kastélyok nyomában c. cikksorozat első részében három olyan kastélyt mutatok, ami maradéktalanul rabul ejtette a szívemet.

- Az urbex szabályai szerint, elsősorban a vandálok miatt, az épületekhez pontos címet megadni tilos - így én sem teszem, bár ezen kastélyokat népszerűségük miatt nem túl nehéz feladat megtalálni, na de a szabály, az szabály. 

A szárnyaszegett óriás

Ha mindenféle leírás nélkül látna róla egy képet az ember, zokszó nélkül azt hihetné, hogy ilyen mesekastélyok csakis külföldön léteznek. De láss csodát, ez a jelenleg (sajnos) pusztulásra ítélt gyönyörűség bizony kicsiny országunkban található. Mint általában minden hozzá hasonló épület, ez is "építés alatt" áll, a róla fellelhető információk alapján, immáron több, mint 8 éve. Történetét tekintve is igen hányattatott a sorsa, miközben ide-oda tologatják az aktuális illetékesek a felelősséget, állaga folyamatosan romlik. Ám még ebben az állapotában is fenséges, igazán impozáns látványt nyújt. 1860 körül épült a 63 szobás épületegyüttes, mely egykor gyermeküdülőként is működött, majd perek és árverések egész sorozata következett. Természetesen, mint megannyi "társából", ebből is wellness szállót szerettek volna kialakítani, egyelőre azonban, teljesen lakatlanul, elhanyagoltan magasodik a sokszor rossz szándékkal érkező látogatók fölé (merthogy a vandálok semmit sem kímélnek). 

Különleges festmények

Szintén kis hazánk különlegessége, mely kívülről nézve talán kevésbé impozáns látvány, mint fentebbi társa, ám bepillantva csodálkozásra késztetheti vándorát. No nem azért, mert olyan kiváló állapotok uralkodnak benne (sőt!), hanem azért, mert a kastély a kilencvenes években egy olasz művésznő tulajdonába került, aki egyedi festményeivel igazán egyedivé varázsolta azt. Mondjuk az állagmegóváson már kevésbé munkálkodott, így nem sokkal később ki is lakoltatták onnan. Mindenesetre művei ma is ékesítik az ódon falakat - esetenként még az ajtókat is. A kastély 1893-ban épült, iskolaként, cserkészotthonként és panzióként is funkcionált. Jelenlegi információk szerint a kastély évtizedek óta "kallódik", kitört ablakok, vandálok rongálásának "eredményei" láthatók mindenhol.    

Mesélnek a falak

A kastély kívülről remek állapotúnak tűnik, s bár a hozzá hasonlókhoz képest valóban az is, azért itt is lenne nem kevés munka, ha fénykorához hasonló állapotokat szeretnénk látni. Egyébként a kastélyt I. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond építtette a XVII. végén, majd egy bécsi bankár vásárolta meg, ezután átépítést követően püspöki nyaralóként, később nevelőotthonként és iskolaként is működött. Végül magánkézbe került, ám ahogy azt már megszokhattuk, a wellness tervekből semmi sem lett. Jelenleg műemlékvédelem alatt áll és eladó. A hozzá tartozó park is védelem alatt áll, hatalmas fái alatt sétálni már önmagában is egy élmény. Külön érdekesség, hogy a hajdanán iskolaként működő részben még ma is ott vannak a tanári szoba bútorai, az osztálytermek tanári asztalai - különös érzetet hagyva maga után a látogatóban. (Bennem inkább a magától becsukódó ajtó okozott fura érzetet - szerencsére csak néhány pillanatra, hiszen, mint kiderült, nem voltunk egyedül, de nem, nem szellemekkel futottunk össze - a szerk.)

A képek felhasználása engedélyköteles! A kastélyok nem kifejezetten turisztikai látványosságok, megtekintésük saját felelősségre lehetséges!  

Elhagyatott kastélyok nyomában 2. rész .... hamarosan.