Az ember azért ember, hogy a változó helyzetekben is az maradjon, aki volt, soha ne kelljen önmaga előtt szégyenkeznie. Úgy érzem, ez a legtöbb, amit korunkban el lehet érni - olvashatjuk elöljáróban a nemrégiben elhunyt, Nemzet sportolója címmel kitüntetett, zsidó származású olimpiai bajnok úszónő, Székely Éva könyvében. A Sírni csak a győztesnek szabad című szerzemény egyfajta életrajzi kötet, mely magán viseli az adott kor minden lenyomatát. Egy világklasszis úszó élettörténete ez, melyet azok is könnyedén magukénak érezhetnek, akiktől távol áll az élsport.  

Csak egyet nem lehet elvenni az embertől: belső biztonságát

Gyermekként a világa rendezett volt, meleg és biztonságos. Ahogy visszaemlékszik, akkor érezte magát a legjobban, ha becsukódott mögötte az otthonuk ajtaja. Sokáig azt hitte, ez mindenütt így van - szeretett mindenkit, mert őt is mindenki szerette. Csak később, ahogy cseperedett és tágult körülötte a világ, értette meg, hogy az egyetlen hely, ahol újra átélheti ezt az érzést, a lelkében lakozik. 14 évesen egyetlen tollvonással vették el tőle gyermekkori álmát, azt, hogy versenyző lehessen. Saját bevallása szerint, ekkor értett meg mindent és tanulta meg, hogy az életben a legfontosabb, embernek maradni, minden körülmény között. 1936 nyarán a berlini olimpia idején a rádiós közvetítés hatására határozta el, hogy ő bizony olimpiát fog nyerni, ahogy írja:

dicsőséget akarok szerezni igazságtalanul megcsonkított hazámnak.

Nem fajtiszta versenyzők részt vehetnek-e ezen a versenyen? 

Kicsi korától "nagy magyarnak" érezte magát, a Himnusz volt számára a világ legszebb dallama. 10 évesen összeverekedett egy Tomi nevű szeplős fiúval, mert az egy papírra a minden zsidó gazember, zsidók takarodjatok! szöveget írta. Ekkor érezte először életében a hovatartozás bizonytalanságát. De otthon aztán megnyugtatta az édesapja, ő akkor is magyar és egyszer véget ér majd ez az őrület, nem fogják többé az emberek vallását kérdezgetni. Három évvel később az FTC úszószakosztályába került, ahol csak az számított, ki milyen tehetséges és milyen becsületesen dolgozik. Egy évvel később a Fradi két vegyes váltót indított, melyen Éva részvételével folyambajnokok lettek. Ám végül 14 évesen a Fradi mégis,

mint nem kívánatos elemet, kizárta a soraiból.

1941-45 a nem emberre méretezett borzalmak kora

Még mindig hitt az édesapjának, hogy jön majd egy szebb és jobb jövő, de ekkor már csak egy lehetőség maradt számára. A túlélés egyetlen módja, ha mániákusan ragaszkodni fog az álmához és nem törődve az őt körülvevő világgal, vakon bízik a jövőben. Jöttek a németek, tilos lett minden, csak a sárga csillag volt kötelező. Aztán elvitték a nyilasok. Tankcsapdát ástak, éheztek, fáztak és nem tudtak a családjaikról semmit sem. 18 éves korában ért véget a háború, Magyarország felszabadult.

"Igaza volt édesapámnak, elmúlt a rémálom."   

Gondolta akkoriban. Aztán újra megváltozott minden. Osztályidegen, deklasszált elem lett. Már nem hordott ugyan csillagot, de láthatatlan bélyeg volt rajta, ami nem jelentett életveszélyt, de megint kizárta valahonnan és általa újra nem kívánatos elem lett. Ám ahogy írja: sporteredményeiért cserébe, megbocsájtották a szüleit.

Kép: bookline.hu

Pillangókisasszony

Már nem emlékszik rá, pontosan mikor kezdődött a szerelem az úszással, csak azt tudja, mindig víz vette körül. Naphosszat az uszodában volt, csak záráskor, édesanyja könyörgésére volt hajlandó kijönni onnan - mesél a kezdetekről a Hogyan lettem Pillangókisasszony? című fejezetben. 1939-ben került Sárosi Imre edző "kezei közé", aki azt mondta édesapjának, hogy akár olimpiai bajnok is lehet belőle. Megtanult az edzéseken fájdalommal élni és elviselni minden kínt. 1941-ben 14 évesen kilenc felnőtt csúcsot javít, de az augusztus 1-jén megjelent kormányrendelet kizárja minden további versenyzésből. Ezután próbálkoztak meg edzőjével a pillangó úszással, az év decemberében pedig már 1000 métert is le tudott úszni az új úszásnemben. Egy évvel később az 5 ezer méter is sikerült. 1944-ben edzésre menet szólt nekik az edző, hogy azonnal menjenek haza, mert bevonultak a németek. 

Azt gondoltam, hogy velem annál rosszabb, hogy nem engednek versenyezni, nem történhet. Történt. ..Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek. 

1945-ben száz mellen új magyar csúccsal tért vissza a versenysportba. Egy évvel később a világon elsőként, végig pillangózva nyerte a 200 méteres mellúszást- a közönség Pillangókisasszony-nak keresztelte el.

Én győzni akartam 

1948-ban betegsége miatt nehezen tudott készülni az olimpiára, s bár minden vágya volt, hogy nyerhessen, végül a dobogó egyetlen fokára sem léphetett fel. Ekkor végleg fel akarta adni az élsportot, végül Sárosi meggyőzte a folytatásról, 52-ben próbálja meg újból. 1949-ben pillangón világranglista-vezető volt, hét magyar és két főiskolai világbajnokságot nyert, főiskolai világcsúccsal. 1950-ben a magyar csapat nem indult az Európa- bajnokságon, pedig Éva ekkor 4 egyéni Európa-bajnokságot nyerhetett volna - ha ott lettek volna. De nem voltak ott. 1951-ben már a nyolcvanadik csúcsát állította föl. 1952-ben aztán, olimpiai bajnok lett, méghozzá olimpiai csúccsal. Végre felállhatott a dobogó legfelsőbb fokára, amire viccesen csak így emlékezett vissza: 

Te jó isten, ezért a sámliért kínlódtam én ennyit?

1954-ben nem indult az Európa-bajnokságon, férjével Gyarmati Dezsővel (olimpiai bajnok vízilabdázó) első közös gyermeküket várták. 1956-ban második lett az olimpián, 1960-ban fejezte be úszópályafutását, miután a rendszer nem engedte, hogy férjével  együtt utazzanak az olimpiára. Ezután a gyógyszerészi pályája mellett, edzősködni is kezdett a BVSC uszodájában. 1966-tól hosszú évekig edzette lányát, Gyarmati Andreát is, aki egészen az olimpia ezüstig jutott. Az utolsó fejezetben (Kórházak), mintha életében nem érte volna még elég megpróbáltatás, mesél arról is, hogyan vakult meg majdnem mindkét szemére, hogyan szenvedett hosszú napokon és heteken keresztül, minden pillanatban reménykedve abban, hogy végül mégiscsak rendbe jönnek majd a dolgok. 

S, hogy rendbe jöttek-e? A könyvből kiderül....

Őszinte, kedves, jó humorú, öniróniával átitatott, tartalmas, megélt életeket köntörfalazás nélkül bemutató könyv, egy lenyűgöző életutat bejárt nő tollából, aki mindannyiunknak bebizonyította, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik. Mert ahogy ő mondja: 

győzni könnyezve is lehet, veszíteni csak mosolyogva szabad. 

Lélekhatár blog 

Szívvel-Lélekkel-Őszintén