Olyan boldog lennék, ha lefogynék, gazdag lennék, megtalálnám a szerelmet, felvennének az álom melóba, hosszabb lenne a hajam, meg rövidebb az eszem, stb. stb. És már érkezik is a kézzel(nem)fogható instant megoldások egész tárháza: így találd meg a boldogságodat, pozitív élet tréning, így vonzd be a bőséget az életedbe, levesszük rólad a rontást és hasonló zagyvaságok. 

Senki, soha el nem árulná semmi pénzért (vagy csak jó sokért), hogy a boldogság nem egy flancos tárgy, ami elveszett. Egyáltalán nem szorul rá, hogy megkeressük és ne is csodálkozzunk azon, ha nem találjuk. Nem, ezt nem kötik az orrunkra. Mi meg folyton elhisszük, hogy a hiba nálunk van, mert még mindig sehol nem találjuk azt a nyomorult boldogságot, pedig minden e-bookot letöltöttünk és megvettük az összes létező boldogság cimkével ellátott önsegítő könyvet is.

De basszus, még mindig semmi. Csodálkozunk, hogy az egész életünk egy rémséges vesszőfutás, valami erőltetett kényszermenet a halál felé, miközben egy átkozott percre sem éreztük még magunkat igazán boldognak. 

Naná, hogy nem, mert már azt sem vesszük észre, ami az orrunk előtt van. Mást nem teszünk, mint ledobjuk magunkról a felelősség rabláncait és számonkérjük a világon, amiért nem kaptuk meg azt, amit akartunk. Soha, egyetlen pillanatra nem merült fel még bennünk, hogy a boldogság, mint olyan, nem egy könnyen elérhető nirvána állapot, hanem azon kis apróságok összessége, amiket egyszerűen csak észre kellene vennünk. 

És most, előveszem szépen kanapécoelho attitűdömet és azt mondom, örüljé' mán ember, ha süt a nap, ha finom falatok kerültek az asztalodra. Szagolj bele a tavaszba, nevess, szeress szívből. Csókolj hosszan, érints lassan. Vedd észre a szépet és nyekeregjél kevesebbet. 

Igen tudom, néha egyáltalán nem ilyen cuki az élet. Tudom. Van, hogy ott rúg beléd a kis szemét, ahol tud és olyan aljas, hogy még csak megsajnálni sem képes közben. De van azért néha egy kis szünet is az ütlegelései között, nem igaz? Na, akkor ott az ideális pont, amit annyira keresel. Ott a legtökéletesebb időpont ahhoz, hogy boldog lehess. Persze csak akkor sikerülhet, ha észreveszed végre, hogy néha kis dolgok is elegendőek ahhoz, hogy elengedhess egy félmosolyt. 

Ha nem, ha soha nincs ilyen, akkor átkozottul rosszul csinálsz valamit. És akkor nem az a megoldás, hogy beírod a Googleba: Hogyan legyek boldog? , hanem az, ha jó mélyen önmagadba nézel és leszámolsz néhány hátráltató tényezővel. Pl.:

Megvizsgálod a környezetedet

Ahogy a kedvenc idézetemben is szerepel: mielőtt depressziót diagnosztizálnál magadon, nézd meg, hogy nem csak seggfejekkel vagy -e körülvéve. Energiavámpírok, nárcisztikusak, bántalmazók, manipulátorok, szimpla rosszfejek. Kuka. Nem kellenek. Léphetsz tovább. 

Megvizsgálod magadat

Ha adott problémát századszorra is ugyanúgy próbálsz megoldani, akkor ne csodálkozz, ha újfent nem sikerül. Számolj le a rossz szokásaiddal, a beidegződéseiddel. Vedd számba, miket akarsz elérni ebben az életben. Ki vagy te egyáltalán és mit tudsz tenni azért, hogy neked jobb legyen. 

Megvizsgálod a munkád

Nem a hétfővel van bajod, hanem a munkáddal. Kishazánk imádnivaló kis szexepilje, a "Jaj, 15 éve dolgozok a gyárban, pedig annyira, de annyira utálom. Sajnabajna nem tudok változtatni, muszáj dolgozni. Azt hát. Mert nyilvánvaló, hogy nincs másik munkahely - hát hogyne.

Ne csodálkozz, hogy sehol sem találod Mr/Mrs. Boldogságot, ha hétfőtől - péntekig szenvedsz, mint a kutya és már vasárnap nyüszítesz, mert egy újabb munkahét lebeg a fejed felett. 

Mindent megvizsgáltál, levontad a következtetéseket, változtattál, amin kell. De még mindig semmi? Akkor 

Tanuld meg a Boldogságot

Nem, nem. Nem a rózsaszín szemüveges, minden boldogságos, rózsaszín csillámporos hazugság maszlagokról beszélek. Mert holtbiztos, hogy ez az élet dolog, nem mindig lesz kegyes hozzánk. De az tény, ha a negatív dolgaink helyett, az építő jellegűekre koncentrálunk inkább, akkor könnyebben átvészelhetünk egy-egy rosszabb periódust. 

Tudósok szerint, a boldogság igenis tanulható, csak alkalmaznunk kell érte néhány hasznos technikát. Ilyen például a hála gyakorlása, testünk-lelkünk karbantartása, célok kitűzése és a gondolkodásmódunk megváltoztatása.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy Gandhi lesz belőlünk, ha eleget gondolkodunk pozitívan, de az teljesen biztos, hogy, ha problémák helyett, megoldandó feladatokat látunk, lustaság helyett sportolunk, tétlenség helyett, célokat tűzünk ki, amikért hajlandóak vagyunk tenni is, akkor kevesebb időnk marad a sopánkodásra. 

És a kevesebb nyenyere, több tenni akarás, könnyedén elvezethet minket a hőn áhított boldogságunkig.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

Továbbiakért kövesd a Lélekhatár Blog Facebook oldalát.