A haldokló egészségügyre?
Egy hónap "kezelés" után oda jutottunk, hogy Ausztriába kellett kórházba menni, mert itthon képtelenek voltak meggyógyítani egy olyan beteget, aki a kórházi tartózkodásnak köszönhetően kórházi fertőzéssel lett hazaengedve, 3 hét után! az otthonába. Mellém. Úgy, hogy konkrétan fertőző beteg (kellett a hely). A fertőzés ugyan bejelentés kötelezett a minisztérium felé, de semmilyen következményt nem von maga után. Pedig a 65 év feletti betegeknél igen magas a halálozási arány. Ja, azt nem mondtam, hogy a fertőzés terjedése olyan nüansznyi dolgon múlik, mint a kézmosás. (Pl.: 2 hét alatt egyetlen egyszer takarítottak ki a szobájában és a kézfertőtlenítőnek hírét sem hallottuk.)
- Az osztrák kórházban úgy is útba tudtak igazítani minket, hogy elég gázul beszéljük a németet. Itthon, a saját országunkban, a saját nyelvünkön elzavartak a sürgősségiről, előbb a sebészetre, onnan egy másik és onnan megint egy másik osztályra.
- Sógoroknál nem kérdezték meg, hogy miért ide, miért most és egyáltalán, hogyan képzeltük, hogy kórházba merészeltünk jönni. Beteg vagy, ő meg az orvos, ergo meg fog gyógyítani. Itthon még ez sem teljesen egyértelmű.
- Náluk minden Wc-ben található folyékony szappan és kézfertőtlenítő is. Nem beszélve a wc papírról és a kéztörlőről. Nem kell a látógatónak zewáwal a zsebében szaladgálnia.
- Már az első nap megcsinálták a szükséges vizsgálatokat. Itthon két hét alatt sem sikerült.
- Nem úgy készültünk, hogy befektetik a kedvest, ám, mikor azt mondták mégis bent kell maradni, ők lepődtek meg rajta, hogy haza akarunk menni a cuccainkért. Kapaszkodj meg! Mindent adnak a kórházban, nem kell külön behordozgatni semmit sem. Nem ám úgy, mint itthon, mikor két hétig két naponta futkostam be a wc papírokkal, zsebkendőkkel, vízzel stb. Mind ismerjük ezt, akik igénybe vettük már itthon az "ellátást."
- Az itthoni kórházban sem infúziót, sem a vitamin italát nem kapta meg mindaddig, még ő maga nem könyörögte ki, hogy adjanak neki. Ausztriában a betegnek semmiért sem kell nyavicskolnia.
- Tálcán kapja az ételt, evőeszközzel és szalvétával együtt. 3 darab fotó az osztrák kórházi kosztról :
Reggeli
Ebéd
Vacsora
És akkor még nem említettem a kedvességet, a figyelmet, a lelkiismeretességet, ami mind mind ingyen lenne, nálunk mégsem alkalmazzák szívesen. Ne arról beszélgessünk már, hogy jajj, hát itthon is vannak kedves és jó szakemberek. Tegyük a szívünkre a kezünket : azért nem ők vannak többségben. De nekik természetesen jár a tisztelet.
Szégyellem, hogy magyarként Magyarországról, Ausztriába kell mennem azért, hogy megfelelő ellátásban részesüljek. Te mire vagy büszke?
A béka segge alatt lévő fizetésekre?
Az osztrák határ mellett élünk. 130 ezer plusz rezsit fizetünk azért az albérletért amiben élünk. Télen a fűtéssel együtt 200 000 Ft -ot dobunk ki az ablakon, csak, hogy lakhassunk valahol. Természetesen magyar fizetésből nem tudnánk kifizetni ezt a horribilis összeget. Ha belegondolunk, hogy össze - vissza nem viszek haza kétszázat a magyar munkahelyemről. De még így, az osztrákból sem élünk nagy lábon. Köszönhetően az egekbe emelt albérletáraknak.
Jobban megérné, ha kiköltöznénk. Mert ha belekalkuláljuk a havi több, mint 100 ezres benzinköltséget, amit ingázásra költünk, akkor már jobban járunk egy határral arrébb. Nem beszélve róla, hogy az osztrák nem utálja a kutyáimat sem, sőt!
Szégyellem, hogy Magyarként Magyarországon életművészet megélni a fizetésnek csúfolt alamizsnákból. Te mire vagy büszke?
A jövőkép nélküli életre?
Mikor végeztem az iskolával, annyira, de annyira szerettem volna menni dolgozni, hogy még most is nagyon rosszul esik, ha visszagondolok arra az időre. Másfél évig! voltam munkanélküli, mert a kisvárosban ahol éltem nem hemzsegtek a lehetőségek. Amik akadtak véletlenül, azokhoz vagy gyakorlatom nem volt vagy túlképzettnek számítottam. Később aztán voltam:
közmunkás az önkormányzatnál - havi 50 ezer! Ft-ért,
egyszerűsített foglalkoztatott - havi 67 ezer Ft- ért,
megbízott szerződéssel - havi 72 ezer Ft-ért,
De voltam adminisztrátor is elit helyen, ahol a mindennapos túlóráimat zsebre tette a munkáltató. Takarítottam itthon 800 Ft-os órabérért, ami könnyen kiszámolható, hogy
a 11 és fél órás zsíros konyha súrolással, összesen nem kerestem 10 ezer forintot....
A szüleim nem tudnak támogatni, szintén "szép, kerek" jövedelmeik miatt. Így hasonlóan a kávéfőzős csajszihoz, nekem sem sok szépkilátásom maradt a jövőre nézve.
Szégyellem, hogy Magyarként Magyarországról külföldre kell mennem azért, hogy legyen jövőm. Nem, nem azért mert hív a "kalandvágy ". Te mire vagy büszke?
Nem tudok büszke lenni a történelmemre, mert bár az őseim lenyűgöző dolgokat vittek véghez, nekem semmi érdemem nincs benne. Más tollával meg ... Nem szoktam dicsekedni az itteni mentalitásunkkal, hogy magyarként illik mellkast döngetve mindenkire nagy ívben sz@rni és a semmire büszkének lenni. Nem tudok örülni a stadionoknak, Pénztáros Lőrincnek és öszödi Ferencnek sem. Nem érdekel a narancs, sem a Fletó, egyik sem jobb a másiknál. Épp ezért a cikk nem is politikai jellegű, továbbra sem politizálunk. Pusztán kikívánkozott belőlem már egy ilyen is. Túl sok rosszat kaptam én már ettől az országtól ahhoz, hogy büszke lehessek rá.
Te mire vagy az ?
Kultúrált hozzászólásokat szívesen, a többit figyelmen kívül veszem!
Köszönöm a figyelmet!
H.Sz.
LélekHatár szerz.
Köszönöm, ha megosztod!
