Már megint magam ellen dolgozok, de sebaj. Veszem a bátorságot és kijelentem egy áldozathibáztató társadalom kellős közepén, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikben egyszerűen nem az elszenvedő a hibás. Nem szeretnék most a fizikai bántalmazásokról beszélni, mert nem hiszem, hogy bárki, nemtől függetlenül, bármivel rászolgálhatna arra, hogy kezet emeljenek rá, viszont nem vagyok segítő szakember, így nem tisztem megnyilvánulni ilyen esetekben. 

Arról szeretnék beszélni inkább, hogy bár én is hű támogatója vagyok a "Ne dobd el, javítsd meg!" mozgalomnak, mégis azt mondom, hogy bizony lehetnek olyan esetek, amikor még én is telitorokból kiabálnék neked: dobd ki azonnal és fuss, amerre látsz! 

Azt mondják, egy kapcsolat mindig két emberen áll, ami az esetek többségében igaz is. De vannak olyan emberek, akik mellett hiába vagy te a legodaadóbb Mr/Mrs. tökéletes, akkor sem leszel soha jó. Mondok is néhány példát arra az esetre, mikor nem érdemes javítgatni, ki kell dobni és "venni" helyette egy újat: 

Meg akar változtatni 

Ezesetben nem arról beszélünk, hogy idomulunk egymáshoz, meg csiszolódunk, nem. Vannak olyanok, akik egész egyszerűen megpróbálnak a saját képükre formálni. Először csak apró változtatások  a külsőn. Pl.: legyen inkább rövid hajad és hosszabb szoknyád. Aztán jönnek a nagyobb változások, legyél barnából szőke, fogyjál le, öltözz cicásan.. stb. Később gondolati síkon is formálni kezd. Mindig te leszel az, aki rosszul látja a dolgokat. Soha nem tudsz megfelelni neki. Fuss!

Lerombolja az önbizalmadat

Buta, hisztis, lusta vagy. Semmit nem tudsz normálisan megcsinálni. Hülyén gondolkodsz, mindenhez béna vagy. Még erre sem vagy jó. Téged senki sem bírna elviselni. Ugyan kinek kellenél? Ahogy a te önbizalmad, önértékelésed csökken, úgy nő az övé. Belőled táplálkozik és addig van ereje feletted, még hagyod neki. Nem támogatjuk az erőszakot, de csapd tarkón és futás - csak vicceltem természetesen. Elég lesz, ha csak simán lelépsz. 

Mindig másokat hibáztat

Vele sosem fogsz dűlőre jutni, hisz semmi pénzért nem vallaná be, hogy neki is vannak rossz tulajdonságai. Sok-sok önelégült ember járkál ma a nagyvilágban, akik őszintén hiszik, ők bizony hibák nélkül jöttek a földre és szent kötelességüknek érzik, hogy megjavítsák a többieket. Nem érdemes olyan emberre pocsékolni a drága időd, aki mellett csak te veszíthetsz. 

Mindent elvár, de semmit sem ad

Szintén zenész, nagyon hasonló a fentebbihez. Úgy gondolja, neki minden alanyi jogon jár. Úgy érzi, ő a világ közepe és neked megtiszteltetés, amiért mellette lehetsz. A felállás sosem fog megváltozni. Sokan vannak, akik azt hiszik, egy kapcsolatban csak alá-fölérendeltségi viszony létezik, mondván, az egyiknek irányítani kell. Na, ő pont ilyen. Ne akarj "felérni" hozzá, nem fogsz tudni. Nem miattad, miatta. 

Ilyen esetekben jobb, ha kimondod magadnak jó hangosan: nem az én hibám. És kiszállsz, mielőtt még túl nagy rombolást vihetne végbe a lelkedben. Nem fog megváltozni, akkor sem, ha ideig- óráig képes eljátszani azt, hogy ő nem olyan, amilyen. Mindig, minden kezdődik majd elölről. 

Nem tudod megjavítani azt, ami nem miattad hibás. 

/Mindig hiányolják esetemben a pszichológiai, tudományos hátteret, hiába mondom én, hogy nem vagyok pszichológus és ez sem egy tudományos blog. Épp ezért itt egy cikk a nárcisztikus emberekről, azt hiszem, róluk írtam feljebb. Bár én már megint csak szimplán engedtem kijönni azt, ami bennem volt, amit  tapasztaltam. Soha nem állítottam, hogy én vagyok a minden tudás egyeteme./