Egymást érik az olyan cikkek, melyekben arról olvashatunk, hogy mit kellene megtennünk húsz - harminc, ne adj isten 40! éves korunkig (ennél idősebbek már általában nem, vagy csak rejtőzködve léteznek, nem sok írás szól nekik, róluk) . Huszonakárhány  évesen kezdjünk el leszokni az állandó bulizásról, harmincasoknak már illene megállapodnia, de legalábbis valamirevaló karrierrel kellene rendelkezniük. 40 évesen pedig már leginkább semmit ne akarjunk. Gyerek  úgysem lehet, a buli nem nekünk való, a munkából meg úgyis kiöregedtünk már. Egy újabb ilyen cikk  átolvasása után ötlött fel bennem, hogy miért nem kezdünk el beszélni inkább arról, hogy mennyi mindent hagyunk hátra, felejtünk el az elmúló évek során, amit egyáltalán nem kellene megtennünk.   Vannak olyan dolgok, amikről sosem szabadna leszoknunk, lemondanunk. Ilyen tekintetben, az életkor tényleg csak egy szám, semmi több.  

10 dolog, amivel soha nem szabadna felhagynunk

1. Szerelem 

Túl késő újrakezdeni, nem nekem való ez már! - túl sokszor hallottam ezt ahhoz, hogy ne a szerelem szerepeljen az első helyen. Mind emlékszünk  mit is jelentett mindez , mikor még annyi mindent nem tudtunk róla. Csalódtunk, csaltak és csaltunk, éveket vesztegettünk . Na és ? Ott volt a nevetés, a szenvedély , a mámor, a biztonság érzése, a szeretve létezés minden öröme. Ehhez van túl késő? Ez az, ami már nem nekünk való? 

2. Álmok és célok

Álmodtunk hercegről/ hercegnőről, jó állásról, szép házról, pénzről és gyerekekről. Megkaptuk. És akkor most hogyan tovább ? Legyen megszokás, rutin és céltalanság. Hát persze. Új irányokat meghatározni épp úgy nem korfüggő , mint a szerelem. Sosem szabadna hagyni, hogy mókuskerékké változzon az életünk, amitől gyermekként még annyit reméltünk. 

3. Humor 

Nevetni , nevetni és még annál is többet nevetni. Hasunkat fogva, könnyezve , őszintén és szívből. A kor előrehaladtával talán ezt a legnehezebb megtartanunk. Annyi minden van , amiért szomorkodhatunk, túl sokat csalódtunk  és egyébként is megszoktuk, hogy egy felnőtt nem viháncol idióta módjára. Pedig mennyivel jobb lenne!

4. Gyermeki én 

Őszinte kíváncsiság, érdeklődés emberek és dolgok iránt. Bőrig ázni az esőben, mesefilmeket nézni, hulló falevelek közt sétálni, hógolyózni . Emlékszünk még egyáltalán? Igen tudom, felnőttek vagyunk, tudni kell viselkedni, ésatöbbi. De kit érdekel mindez ? Olyan jó lenne, ha néha kiengedhetnénk azt a kisgyereket , aki még mindig bennünk lakozik. 

5. Tudásszomj

Minél idősebb valaki, annál inkább hajlamos lesz elhinni, hogy ő bizony már mindent tud és persze azt a mindent, mindenkinél jobban. Pedig nincs ember a Földön, aki elmondhatná magáról, hogy az összes témának szakértője. Maximum tapasztalhatott bizonyos dolgokat, de jószerével több ezer  van még , amit soha nem próbált ki, de még csak nem is hallott róla. Jó pap is holtig tanul, szokták volt mondani. Értékelendők például, azok az idősebb emberek, akik most ismerkednek a technika vívmányaival.

6. Kikapcsolódás

Hobbik, tevékenységek , amik képesek kiszakítani a mindennapokból. Bármely életkorban el lehet kezdeni festeni, írni, horgolni, bármit. A színházi előadások, koncertek sincsenek felső korhatárhoz kötve. 

Szilveszterkor Ocho Macho koncerten voltunk, s mellettünk két nyugdíjas néni "csápolt" - öröm volt nézni őket . :)

Élő bizonyítékok arra, hogy nem számít hány évesek vagyunk, létezik a televízión kívül is élet. 

7. Édes kis bűnbeesések 

Igen tudom, egészséges életmód meg minden. De mennyire jól  tud esni az ember lelkének, az a pohár finom vörösbor vagy az az ínycsiklandó sütemény. A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Ebben az esetben legalábbis biztosan. 

8. Tisztelet 

Önmagunkkal és másokkal szemben is. Értem itt ez alatt , hogy ha tiszteletet követelünk másoktól, akkor azt nekünk is illik megadni. Sokszor futottam már bele a " Mit akar ez a kis fiatal, úgysem tud semmit  és a Neked fogalmad sem lehet még az életről " kezdetű mondatokba. Érdekes elvárás ezután, hogy én adjam meg neki  a tiszteletet, csak azért, mert ő az idősebb. Sosem szabadna elfelejtenünk, hogy a tisztelet kölcsönös dolog. 

9. Önismeret 

A kedvencem . Ez is a Mit illik kategóriába sorolandó. Ennyi idősen illene már tudnod, hogy mi leszel, ha nagy leszel, hogy mit akarsz az élettől, mikor akarsz gyereket és még sorolhatnánk. Számos kérdésre találhatunk megfelelő válaszokat, de lesznek valószínűleg olyanok , amiket még nyolcvan évesen is keresgélni fogunk. És ez így van rendjén. Ahogy a világról, úgy magunkról sem tudhatunk mindent. Az "ismerkedési folyamat" sose szűnjön meg. 

10. Hála 

Igen, tudom. Számtalan dolog miatt érezhetnénk hálát, ám mivel instant világunkban folyton  új dolgok megszerzésére ösztönöznek minket, kezdjük elfelejteni , hogy mennyi mindenünk is van már, amiért hálásak lehetnénk. Ne tegyük. Igenis értékeljük azt, amit kaptunk az élettől. Sokat lendíthetünk általa a megfelelési kényszereinktől való megválás útján. 

Felmerülhet a kérdés mindezek után, hogy mégis mi a fenét tudhatok én erről az egészről . Nem sokat. Ám rengeteget beszélgettem  emberekkel (mindenféle korosztály, 92 évvel bezárólag) , s a hallottak alapján azt gondolom, hogy a lista igenis megállja a helyét. Ilyenformán a bejegyzés korra, nemre való tekintet nélkül készült. Szigorúan szubjektív  , kiegészítéseket, korrektül megfogalmazott véleményeket szívesen olvasok.

Szlávka 

Lájkokat és megosztásokat szívesen fogadok - Még több tartalomért, további érdekekes bejegyzésekért ide kattintva követheted a Lélekhatár Facebook oldalát is .