Na már most, biztosan ismersz te is olyan embereket, akiknek megállás nélkül, folyton-folyvást csak a panasz árad kifelé a szájukon, észre sem véve, hogy teljesen leszívják a beszélgetőpartnerük energiaszintjét. Ha senkit sem ismersz az energiavámpírok ezen típusából, akkor a szokásos séma szerint, éppen te vagy az. Jobb esetben viszont, azért nincs körülötted egy ilyen ember sem, mert sikeresen felismerted és távol is tartod magadtól őket. Saját tapasztalatok és némi utána olvasás alapján összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat a panaszkodásról és annak hatékony művelőiről. 

Mondanom sem kell, hogy érzékeny és túlságosan is empatikus ember lévén, jó sokat hallgattam már mások panaszáradatait eddigi életem során -ami lássuk be, nem épp egy léleksimogató tevékenység. Ez esetben ugyanis, nem arról van szó, hogy a másik embernek egyszerűen csak rossz napja van vagy valós problémával küzd, amiben megértő fülekre van szüksége ahhoz, hogy megoldásra juthasson vagy legalábbis megkönnyebbülhessen kicsit. Nem-nem.

A notórius panaszkodó semmit sem akar a másiktól,  csak figyelmet és együttérzést az év kb. 364 napján. Merthogy olyan szinten átprogramozta az agyát a folyamatos panaszkodás, hogy már képtelen észrevenni a jót az életben.  

Egy jó ideig fel sem tűnik, hogy mivel van dolgod. Együtt érzel vele, vigasztalsz, sajnálsz. Ma, holnap, meg a következő hónapban is. Aztán szép lassan kezded észre venni magadon, hogy egyre fáradtabb vagy. Egyre frusztráltabb és nagyon sötét színekben látod már a saját életedet is, pedig valós okot nem igazán találsz rá.

Nos, ekkor ráébredsz (jobb esetben), hogy a környezetedben keresendő a probléma gyökere.  

Magadra vetted mások szemetét 

Ugyanis, mikor mások gondjait, problémáit, érzéseit hallgatod szünet nélkül, akkor nem tudatosan, de sajnos magadra is veszed azokat. Ezért nagyon veszélyes, ha túl sok időt töltesz ilyen és ehhez hasonló energiavámpírok közelében. Mentségükre szóljon, hogy nem tudatosan csinálják és egyáltalán nem céljuk, legalábbis nem minden esetben és nem mindenkinél az, hogy neked rossz napokat okozzanak. Minket elszenvedőket ez azonban, egyáltalán nem vigasztal. Mert teljesen mindegy, hogy tudják vagy nem tudják, végeredményben mégicsak rendkívül károsak másokra nézve, pláne, ha az a másik kicsit érzékenyebb és empátiából is több jutott neki, mint az átlagnak. 

Első körben fontos különbséget tennünk a szimpla panaszkodás és aközött, mikor a másiknak valóban nagy szüksége van ránk. Teljesen természetes, hogy halál eseteknél, válásnál, szakításnál, sikertelenségeknél és hasonlóknál figyelmesen végighallgatjuk azt, aki bizalommal fordult felénk. Mondhatnám úgyis, hogy ez a "jogos panasz" és mindenki megérdemli, hogy legyen valaki, akinek kiöntheti a lelkét. Ekkor azzal segítünk a legtöbbet, ha csendben hallgatunk, még a másik ember meg nem könnyebbül kicsit.

Gond akkor van, ha a panasz öncélúvá válik és a panaszkodó valójában semmit sem akar. Minden megoldási javaslatot elutasít, leleményesen hárít minden jószándékú tanácsot és mesterien gyártani kezdi a kifogásokat. Ekkor ugyanis semmi más nem történik, mint hogy a panaszkodó felveszi az áldozat szerepét, hallgatósága pedig kénytelen-kelletlen sajnálgatni kezdi, amivel ő lassan kielégül, beszélgetőpartnere meg jól elfárad. A panaszkodó ennyit akar csupán, nem jobban lenni, csak szenvedni.

A notórius panaszkodó attól érzi jól magát, hogy nem érzi jól magát.

És észrevétlenül húzza magával ebbe az állapotba azt is, aki szünet nélkül hallgatja a monológját. Természetesen, mint minden hasonló probléma, ez is az alacsony önértékelésből fakad. A panaszkodó azért panaszkodik, mert bizonytalan önmagában, nem hiszi el, hogy szerethető. A hiányosságaira épít, szemléletmódja negatív. állandóan elégedetlen és legtöbbször másokra mutogat. Mindezzel pedig amellett, hogy önmagának súlyos károkat okoz, a körülötte lévő emberek lelkét is teleszemeteli és végül mindenki magára hagyja majd - amit persze, megint nem fog érteni. Pedig, ha nem ismeri fel időben, hogy túlzásokba esett, akkor jogosan fordulnak el tőle a többiek. 

Ha ilyen emberrel van dolgod, a legjobb amit tehetsz, hogy rávilágítasz a problémára és őszintén elbeszélgettek róla. Ha hajlandó felismerni, hogy túlzásokba esett, akkor a legjobb, ha megegyeztek, mindig szólni fogsz neki még azelőtt, hogy nagyon belelendülne a panaszba és más irányba terelitek a beszélgetést.

Ha viszont megoldás fronton újfent süket fülekre találsz, akkor meg egyértelműen hátraarc és  kezd el kerülni amennyire csak tudod. A saját érdekedben muszáj elfordulnod az ilyen emberektől, hiszen nem vagy terapeuta és a te lelked sem bír el végtelen mennyiségű negatív szemetet.

Ne felejtsd el, hogy nem menthetsz meg mindenkit - főleg nem önmagától.

Ha hasznosnak vélted a bejegyzést, oszd meg másokkal is. 

Továbbiakért kövesd a Blog Facebook oldalát.