És most gyorsan lépjünk túl azon, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot. Megint ott tartok, hogy nézek ki a fejemből és pillázok nagyokat, minekután elolvastam egy -interjút - amiben a téma a szerelem volt, egy 24 éves lány szemszögéből. Ilyesmik járnak a fejemben: Höh? Mi van? Hol élünk mi emberek? Noooormális?
Nem vagyok erkölcsi csősz, sem Szűz Mária, nyilván, de amiket látok, hallok manapság, azoktól simán fogadnék inkább örök hűséget Istennek, mint ezeknek a férfinak nevezett #nemistudomhogymineknevezzem gyerekeknek. A mai huszonéves "nők" helyett meg inkább én szégyellem magam, pedig töredelmesen be kell vallanom, hogy én magam is csak 28 éves vagyok.
Hogy valójában kinek a hibája a kialakult helyzet, azt a tyúk és a tojás esetéhez lehetne hasonlítani leginkább. Merthogy senki sem tudja megmondani teljes bizonyossággal, hogy
a lányok kurvultak el előbb és miattuk korcsosultak el a mai fiúk, vagy pedig a teremtés koronái juttaták el a hölgyeket addig, hogy önmagukat tárgyiasítva, kvázi eladva remélnek szerelmet úgy, hogy közben fogalmunk sincs róla, mi az.
Mert a két órája ismerjük egymást, ittunk együtt egy cólát, majd örömmel lepedőakrobatáztunk egyet, na, azt mifelénk mindennek nevezik, csak szerelemnek nem. Bocs, de ez van.
Mindenki vár valamiféle Igazinak nevezett csórira, miközben folyamatosan gyártja a másikkal szembeni elvárásokat és csodálkozik, ha a nagybetűs Igazi inkább eltéved valahol félúton.
Szokták volt mondani, hogy csak azt várd el másoktól, amit te is megtennél - most komolyan nagyon bölcs vagyok, nincs itt semmi látnivaló kéremszépen. Bár akkora közhely ez, hogy még magam is könnyek között írtam le, de mégis csak kevesen képesek rá, hogy ennek szellemében keressenek párt maguk mellé. Mondom is gyorsan, hogy mire gondolok.
Műszempillás, műkörmös, műmellű, implantseggű, vastag vakolatos, miniruhás lányok, akik egy whiskey kóláért szívesen beülnek a béjemvédbe, úton-útfélen hangoztatják, hogy ezek a pasik akkora köcsögök, hát ezek a kujonok mindig csak cekcelni akarnak... Mondanom sem kell, ezek az Instagirlök még sosem gondolkodtak el rajta, hogy a hiba akár az ő szerkezetükben is lehet.
Miközben férfiúink nem győznek pacsit adni egymásnak, egy-egy újabb sikeres numera után, majd az előzőekhez hasonlóan telepofával kiabálják bele a nagyvilágba, hogy a mai lányok egytől-egyig ótvar nagy ribizlirozik. Holott, ha találkoznak egy "normális", értelmes lánnyal, akinek érzései is vannak és neadj' ég még gondolkozni is tud, fejvesztett menekülésbe kezdenek. Mondván, túl bonyolult ez a nő.
Hát kérdem én: egyáltalán létezik ma még igaz szerelem? Lehet-e még őszinte társkapcsolat férfi és nő között?
Nem nyeltem le a bölcsek kövét, szóval nagy valószínűséggel nem én leszek az, aki megmondja a tutit, ám gondolkodni tudok és szoktam is, szóval azt gondolom, hogy ha valaki még igazi szerelemre vágyik, akkor néhány dolgot nem árt szem előtt tartania. Ilyen például a
Legyen egyéniséged
Nem, nem a csorda egyénisége, hanem a sajátod. Ne GucciPradaIphopne kombóval akarj kitűnni, mert hamar leszel egymilliomodik "egyéniség" az egységben.
Legyen eszed
Ja, tudom, nem sikk ez manapság, ám egy kis sütnivalóval könnyedén rájöhetsz legalább, hogy ki az, akinek tényleg kellesz és ki az, aki csak használni akar. Emellett jó azért, ha megtanulod
Hol a helyed
Elárulom, mindig a partner mellett. Soha ne hagyd, hogy alárendelt viszonyba kerülj másokkal. Nem vagy több senkinél, de kevesebb sem. Tyű, már megint remekelek a közhelyekben - kezet fogtam magammal - nevet, a szerk.
Na és akkor, ha elértél odáig, hogy már tudod, hogy te ki vagy, hol a helyed és mit akarsz a világban, akkor kezdhetsz mélázni a szerelemről. Addig sajna, fogalmad sincs róla, hogy mi lehet az, maximum találgathatod, eszik-e vagy isszák.
Akinek nem inge, annak gatyája. Viszont ahogy mindig, most sem kötelező magadra venned. A bejegyzés természetesen erősen egyéni véleményvezérelt, szóval nyugodtan gondolhatsz mást, nem kötelező egyetérteni a leírtakkal.
Ha viszont úgy gondolod, hogy azonosulni tudsz a fentebb leírtak szellemével,
