Sokan, sokféle berögződést "örököltünk" drága családunktól, mellé még jó néhány hibás gondolkodási mintát ragasztott ránk a társadalom, a közvélemény és kis hazánk is.

Nehéz dolog függetleníteni magunkat mások elvárásaitól és az olyan begyepesedett gondolatoktól, amiket esetenként 20 évig napi szinten hallgattunk, pedig annyi igazságalapjuk volt csupán, minthogy, el fog jönni érted a rézfaszú bagoly vagy, hogy a denevér belekapaszkodik a hosszú hajadba.

Mindannyian emlékszünk még az ilyen és ehhez hasonló örökzöldekre, nem? Mondok még néhányat, amiket jobb lenne minél gyorsabban kiverni a fejünkből, hisz ezek nem épp olyan ártatlanok, mint a fentebb említettek. Ezek napi szinten képesek mérgezni a lelkünket.

Nem vagyok elég jó 

Anya, feleség, társ, munkaerő, barát és stb. Mert más emberek jobban csinálják. Alkalmasabbak a feladatra. Értékesebbek, mint én. Az ő véleményük mérvadóbb és egyébként is, minden tekintetben jobbak nálam.

Figyelted a sok kijelentő mondatot? - egyre divatosabb vagyok - Vissza a témához. Elég lehetne már az önostorozásból. Az egyetlen ember, akinél jobbnak kell lenned, az a tegnapi önmagad. Apám! Ezt tényleg le mertem írni?

Úgysem fog sikerülni! 

Tanult tehetetlenség. Erről korábban már írtam, itt  Mindazok, akiknek vannak álmaik és céljaik, hamar szembetalálhatják magukat a társadalom azon tagjaival, akik kishitűségüknek köszönhetően, küldetésüknek érzik a körülöttük megjelenő emberek elbizonytalanítását.

Fröcsögő bőnyállal bizonygatják, hogy márpedig neked akkor sem fog sikerülni, mert hülyeség, amit kigondoltál és egyébként is, ki az a hülye, aki a mai világban álmodozni mer?

A Nőj már fel! - az egyik legkedvesebb jelmondatuk. Mielőtt hallgatnál rájuk, gondolj arra, hogy csak az veszít, aki meg sem próbálja. Most tényleg minden pontot közhellyel fogok zárni? 

Másnak könnyebb

Hű, ez a legidegesítőbb gondolat mind közül. Én úgy gyógyultam ki ebből, hogy mielőtt másokhoz kezdeném hasonlítgatni magamat, belerúgok az ágy szélébe és így már érthető okokból nem tudok a szomszéd tehenére koncentrálni. Na, viccet félretéve.

A világon semmire sem megyünk azzal, ha másokhoz viszonyítva határozzuk meg önmagunkat. És juhéj, érkezik az újabb sallang: még nem jártál a másik cipőjében, nem tudhatod min ment keresztül és milyen áron jutott el oda, ahol most van. 

Nincs rá időm

Hát attól függ ugye, hogy mire kellene, hogy legyen. Munka, gyerek, háztartás mellett, segítség nélkül, valahogy nem kék' csodálkozni rajta, hogy nem jut idő napi potom 2 edzésre. Itt sem hasonlítgatjuk magunkat ugye, pl. az Insta sztárokhoz, hisz minden bizonnyal náluk a "segítség nélkül" rész kimaradt.

Egyébiránt meg, tűpontos logisztikával  hellyel - közzel megállhatja a helyét, az arra van időm, amire akarom, hogy legyen kőkemény életigazság. 

Nekem ez jutott 

Ezt hozta az élet. Ez a sorsom. Tüttürürűűű! Mártír! Áldozatszerep! Hát mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy nem tudok semmit tenni a változás érdekében, minthogy bevalljam, állatira  lusta vagyok, rettegek és egyébként is kényelmesebb a langyos vízben ücsörögni.

Kvázi egyszerűen felmentem magam a felelősségvállalás alól. Na, az ilyenektől mentsen meg az Isten.

Merthogy igen, vannak dolgok, amik "sorsszerűek", amiket nem tudunk irányítani, de ez itt akkor sem egy szappanopera és én sem vagyok az Esmeralda. Jó, ha ezt minél gyorsabban tudatosítjuk magunkban. 

Azért jó, mert nem rosszabb

Évezredes rossz beidegződés és mióta dívik a pozitív gondolkodás, azóta napi szinten nyomják le a torkunkon, hogy örülj annak amid van, lehetne rosszabb is! Na mármost, ez azért lélekromboló gondolkodás, mert ha mindig beéred a kevesebbel, akkor sosem leszel több.

Anyáááám! valóban egy elcseszett közhely szótár vagyok. Nem baj, majd kiadom magam nyomtatásban is!