Avagy az 5 legrosszabb embertípus, akiket jobb minél messzebbre elkerülni. Szerintem. 

Akárhonnan is nézem a dolgot, mind közül a legrosszabb a 

Buta ember

Egyszerűen semmit sem tudsz kezdeni vele. Méghozzá azért, mert neki fogalma sincs arról, hogy ő egy idióta. Nem, nem arról az aranyosan butuskáról beszélek, aki folyton kérdez, kvázi szeretne okosabb lenni, mint amilyen most, nem, nem róla beszélek. Hanem arról a begyepesedett, megrögzött idiótáról, aki akkor is a saját igazságát kiabálja, ha már a vak is látja, hogy ő téved. 

De most, hogy jobban belegondolok, van még egy nála is rosszabb, méghozzá a

Rosszindulatú ember

Aki általában buta is. Ergo

butaság + rosszindulat = végzetes istencsapása, minden értelemmel bíró élőlény számára.

Ő az, akit se élő,  se holt nem tud eltéríteni abbéli meggyőződésétől, hogy ő szarta a spanyol viaszt. Ha másképp élsz, mint ő, hülye vagy. Ha neked sikerült, ami neki nem, akkor biztosan csalással kerültél oda, ahová ő sose fog. Nem tudom, hogy mennyire magyar tulajdonság ez, de azt hiszem ránk szokták mondani, hogy a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" habitust képviseljük. Kár. 

Mártír

A hideg kiráz tőle, mikor olyanokat hallok, hogy "jaj, semmit sem tehettem drágám, hát nekem ez volt megírva a sorsomba! Mit sem tehetek én arról, hogy 10 éve ugyanazon a munkahelyen szenvedek, hát valamiből el kell tartani a családot..."

Ismerős? Ja, nekem is. Mindig könnyebb az univerzumot, vagy a szomszéd Jutkát hibáztatni olyan dolgokért, amikért valójában igenis magunk felelünk.

Nem mondom, van, hogy őrült nagy csapásokat mér ránk a sors, vagy a csillagállás vagy nevezzük Istennek, meg aki, aminek akarja, de mindez nem mentesíthet az egyéni felelősségvállalás alól.

Egyáltalán nem kötelező megrohadni egy olyan munkahelyen, amit gyűlölünk. Nem kell leélni egy életet olyan kapcsolatban, ami puszta megalkuvás, soha sem volt szerelem. Tanuljunk meg nemet mondani, azután kereshetjük a csillagokban a hibát.

Nyaller

Tudod, aki felfelé nyal, lefelé tapos. Az anyját eladná pár ezer forintért - és lehet, hogy akkor még sokat is mondtam. Nem számít neki az égvilágon semmi. Gátlástalanul hízeleg a képedbe, ha azt kívánja az érdeke. Majd, miután már nincs rád szüksége, ott támad hátba, ahol tud.

És mennyi ilyen ember van... Elég csak kicsit szétnézni a melóhelyeken vagy itt, a netes világban. Mást sem látni, csak, hogy most tényleg ők jönnek. A rútak, a tehetségtelenek.

De hál' égnek nincs minden veszve. Azt hiszem. 

Ha jól megnézzük ezeket a rémesen idegesítő, felrúgnám legszívesebben embertípusokat, gyorsan találhatunk bennük egy közös pontot is. Mégpedig azt, hogy mind egytől-egyig

Komplexusos

Rohadtul igaz az, hogy, aki magával rendben van, az másokat sem bánt. Minden hatalmi játszma, kétszínűsködés, nyallerkodás, mártírság és rosszindulat oda vezethető vissza, hogy a delikvensnek nem volt gyerekszobája. Emiatt az összes fájdalmát, haragját és frusztráltságát a többi emberen igyekszik levezetni. Akik meg ugyebár pont neki köszönhetően  szintén komplexusos emberré válnak. Ördögi kör.

Egyet talán mégis tehetünk: meg kell tanulnunk, ha nem szeretnénk pszichopatává válni, hogy mások véleménye tényleg csak hozzájuk és nem hozzánk tartozik.

+1 Tipp: Netes elkerüléshez bátran javaslom a tiltás funkciót. Bárkit, aki napi szinten keseríti a netes létezésemet, gond nélkül teszem a tiltólistára. A való életben meg hát, igyekezzünk olyan közeget építgetni magunk köré, akik előre visznek, nem pedig rajtunk élősködnek.