Na igen. Életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani, de tényleg mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának, ugyebár. Miután túl vagyunk a "neüsdmeg, neüsdmeg, neüsdmeg" fázison és kicsivel lejjebb tornáztuk a vérnyomásunkat is, akkor érdemes elgondolkoznunk a dolgokon. 

Nem, nem. Ne azon elmélkedjünk, ki - miért olyan- amilyen. A fordított pszichológia elvét segítségül hívva, az ő negativitásukat, fordítsuk inkább önmagunk fejlesztésére. Természetesen nem ment el az eszem, mondom is gyorsan, hogy mire gondolok. 

Mindannyian ismerünk néhány végtelenül buta embert például, akikről mindenki tudja, hogy nincsenek a helyzet magaslatán, másik sorban álltak, mikor az észt osztották, viszont nekik erről nyilván fogalmuk sincs. Szent meggyőződésük, hogy ők márpedig mindent tudnak és azt a mindent is mindenkinél jobban. Hogy mit tanulj tőlük? 

Önbizalmat 

Esküszöm, tanítaniuk kellene a dolgot. Mindig -mindenki- mindenben kételkedik, kivéve őket. Ők tudják magukról, hogy miattuk forog a Föld és, hogy nem lesz ellenfelük, ha bármikor - bármilyen párbajra  kerülne sor. Ha azt mondod "B" és a vak is látja, hogy az az, ők szent meggyőződéssel állítják majd, hogy hülye vagy, amiért nem vagy hajlandó tudomásul venni az igazukat, hogy az ott történetesen akkor is "A". 

Irigylésre méltó, ahogy tántoríthatatlanul hisznek önmagukban. Ahelyett, hogy frászt kapnánk tőlük tehát, tanuljunk tőlük és verjünk némi önbizalmat magunkba. Ők az ékes bizonyítékai a "Nem kell tudni, elég csak úgy csinálni..." mottó létjogosultságának. 

Aztán meg biztos vagyok benne - na tessék, a végén kiderül, hogy én is hülye vagyok, azok mindenben holtbiztosak- , hogy mindenki ismer borzalmasan rosszindulatú, mindig mások életével foglalkozó egyedeket. Azon felül, hogy tarkón szeretnénk csapni az összeset, mentségükre szóljon, tőlük is van mit tanulni. Pl. 

Értékelni a saját életünket

Mióta legutóbbi trollom azt írta, hogy a kádban ülve, borral a kezében gyártja nekem a kilóméter hosszú borzalmas kommentjeit, hát esküszöm, azóta iszonyúan hálás vagyok a saját életemért. Gondolj csak bele, milyen élete lehet azoknak az embereknek, akik mindig máséban áskálódnak? Milyen érzés lehet együtt élni saját magával egy olyan delikvensnek, akinek csak a sz@r fröcsög a száján? 

Szerencsétlennek egyetlen öröme, hogy másokét megkeserítheti. Ha belegondolok, milyen lehet rosszfejnek lenni, őszintén örülök és minden egyes nap hálát rebegek azért, hogy én nem ilyen vagyok. Mondom én, hogy tényleg mindenki jó valamire. Na ők pont arra, elrettentő példának. 

 És, ha mindez még nem lenne elég, akkor folytatom is gyorsan a listát. Mert vannak bőven, akiktől lehet ám tanulni. Akkor is, ha elsőre nem épp az jut eszünkbe róluk. Ilyenek például a mártírok is. Igen ők, akik önmaguk helyett, mindig másban keresik a hibát. És, hogy mit tanulhatsz tőlük? 

Kevesebb önostorozást

Kicsit hasonlóak a hülyék mindenben holtbiztosak esethez, csak ők arról győzték meg nagyon hatékonyan saját magukat, hogy mindenért valaki más a hibás - Ellentétben az emberek másik felével, akik akkor is magukat okolják, ha valójában nem is tehetnek semmiről. Egy dolgot tehát mindenképp muszáj lenne megtanulnunk tőlük is, mégpedig azt, hogy ne marcangoljuk magunkat egyfeszt, pláne, ha még csak nem is tehetünk épp semmiről sem.

Egy közös pont pedig, mindegyik felsorolt emberke jellemzésében akad: teljesen hidegen hagyja, hogy mit mondanak neki mások. Általuk elsajátíthatod például, a 

Hatékony leszarás művészetét 

 Bármit mondasz nekik, egyszerűen lepereg róluk. Olyan bebetonozott meggyőződésekkel rendelkeznek, hogy senki Isten fia el nem tántorítja tőle őket. Süket fülekre találsz, ha érvelsz, tényfeltársz, bizonyítani próbálsz bármit, ami nem egyezik az ő elképzeléseikkel.

Fentebb említett rendkívül édes trollocskám is azt mondta nekem, hogy nagy ívben le..., mit gondolok, olvassam el még egyszer az ő nagybecsű gondolatait és miután magamévé tettem őket, maradjak szépen csendben. 

Szóval azt hiszem, hogy valahogy így kell bevenni azt a leszarom tabit úgy, hogy egy életen át élvezhessük jótékony hatásait. Nyilván, aki kicsit is intelligensebb, annak ez nem fog olyan szuperül működni, mint a kevesebb ésszel megáldott embertársainak, de azért érdemes megpróbálni, nem felülni minden véleményre, amit hozzánk vágnak a kedvesek. 

 És van még egy dolog, amit segíthetnek felismerni ezek a drága embertársaink: ha mind több károgóval, iriggyel és rosszindulatúval találkozol, akkor holtbiztos lehetsz végre te is valamiben. Mégpedig abban, hogy tutira

Jó úton jársz

Mondjuk, már alapból szúrni fogod a szemüket, ha te magad nem olyan beállítottságú ember vagy, mint ők, de, ha a tetejébe még a siker útjára is lépsz, akkor úgy fognak szeretni, mint maci a mézet. Aztán meg rád repülnek, mint a legyek és folyton beleköpködnek a levesedbe.

Nem kell törődni velük, mint mondtam már, ők is rendkívül hasznos tagjai a társadalmunknak. Ők a nem követendő példa kategória, nekik köszönheted, hogy tudod, merre van a rossz irány. Általuk megtanulod értékelni a saját életed és örökké hálás lehetsz érte, hogy te nem vagy olyan, mint ők.   

Ugye, mondom én, hogy mindenki jó valamire.  

Ha tetszett a bejegyzés oszd meg másokkal is. 

További tartalmakat pedig a Lélekhatár Blog Facebook oldalán találsz. 

Várlak ott is szeretettel ;)