Legkedvesebb időtöltéseim egyike az utazás. Minden bizonnyal nem én vagyok az egyetlen, aki így érez, és aki, ha szert tesz némi megtakarított pénzre, tárgyak helyett, élményeket vásárol inkább. Legyen az egy belföldi úticél vagy egy képeslapon látott bakancslistás hely. Az utazás célja, tényleg mindig az út lesz maga.

És mivel számomra kevés inspirálóbb ember él a földön azoknál, akik élik az álmaikat, így ezúttal egy igazi világutazót hoztam nektek, backpacker Bori személyében, akinek ezúton is köszönöm, hogy igent mondott a megkeresésemre. 

Ha jól tudom, 8 évig egy szoftvercégnél dolgoztál, majd 2013-ban eldöntötted, hogy életvitelszerűen utazni szeretnél. A 30. születésnapod már Thaiföldön ünnepelted. Miért döntöttél úgy, hogy "hivatalosan" is utazó leszel?

Amikor 18 évesen egyedül elmentem egy hónapra Malagába, vagy amikor Sevillába költöztem, mindig azt hittem, hogy ez csak egy hóbort, ami majd biztos elmúlik. Nem értettem, hogy a barátnőim hogy mondhatják le olyan egyszerűen a már előre megbeszélt londoni utunkat 19 évesen. Nem értettem azt sem, hogy tudok ezen annyira kiborulni, hogy hangosan bömbölök a 61-es villamoson. 

Azt hittem, én vagyok a furcsa, hogy nem érdekel, hol szállunk meg, ha utazni megyünk, csak jó olcsó legyen, hogy minél messzebb tudjunk menni a pénzünkből.

Azt gondoltam, hogy az, hogy folyamatosan a barátaim idegeire megyek a mehetnékemmel, nálam van egyedül félrekódolva, és ez valami, amiből vagy kinövök, vagy le kell szoknom róla, mert a többiek nem ilyenek. Csak Dél-Amerikában jöttem rá, hogy ez az érzés nem fog tágítani. Akkor értettem meg azt is, hogy ezzel nincs is semmi baj.

A vándorvágy az, aminek a segítségével én én lehetek.

A társ, ami arra sarkall, hogy soha ne álljak meg, hogy legyőzzem a félelmeimet, hogy elhiggyem magamról, hogy képes vagyok rá, hogy folyamatosan tanuljak, lássak és felfedezzek.

Nagyon megörültem neki, mikor évekkel ezelőtt ráleltem a blogodra és úgy tudom, egészen régóta írsz már. Mióta is pontosan?

2010-ben kezdtem el blogolni. Azóta rendszeresen blogolok, de hivatalosan csak 2013-ban jelent meg a backpacker.hu blog. Azért kezdtem el nagyobb közönségnek írni, vagyis azért kezdtem el komolyabban venni a bloglást, mert fontos volt számomra, hogy a magyar emberek tudják, hogy lehet olcsón is utazni, ha kicsit odafigyel az ember. 

Rengeteg olyan dolgot ad az utazás, amit utána egész hátra levő életedben használni tudsz. Megtanulsz beérni kevesebbel, rájössz, hogy az emberek alapvetően jók, és nem csak másokban, magadban is jobban meg fogsz bízni, de ami a legfontosabb:

többé nem éled azt az életet, amit a saját, vagy rosszabb esetben, mások félelmei kreáltak számodra.

A képek további felhasználása engedélyköteles!

Megkíséreltem összeszámolni, hány országban jártál eddig, de nem vagyok biztos az eredményben. Te tudod pontosan?

Összesen 65 országban jártam már, bár magamtól nem szoktam számolni, csak mindig megkérdezik. :) Az, hogy beteszem a lábam egy országba, még nem jelenti, hogy voltam ott. Ausztrália például elég hatalmas, én meg még csak Sydneyben voltam. Szóval

nem voltam még mindenhol, de rajta van a listámon - ahogy szokták mondani.

Kívülről nézve irigylésre méltó életet élsz. Mit adott neked ez az életforma? Gondolom, akadnak nehézségek is azért...

Az az életforma amit én élek kívülről nézve talán a csúcspont lehet: utazom, van elég pénzem is rá. Fantasztikus emberek vesznek körbe. De közben persze vannak akadályok. Nehéz tartani egy rutint, így néha a munka, vagy az egészség kicsúszik az ember keze közül. Szintén izgalmas lehet az, hogy hogyan változik az ember komfortzónája. Az enyém elég sokat formálódott. 

Igen, a komfortzóna az, ami miatt a legtöbben nem merünk változtatni. Mit tanácsolnál azoknak, akik maguk is szívesen útra kelnének, de még nem mertek lépni?

A tanácsom azoknak, aki szeretnének erre az útra lépni, hogy szép lassan tegyék. Először csak egy pár hetes utazás formájában, ahol nem szerveznek le sok mindent. Majd már nem csak Europában. Amikor már magabiztosak abban, hogy tudnak kezelni olyan helyzeteket, amik nagyon random jelennek meg, akkor érdemes nehezíteni a pályát, és már nomádkét utazni. 

Ha Borihoz hasonlóan ti is kedvet kaptatok a nagy kalandhoz, akkor feltétlenül látogassatok el a Facebook és Instagram oldalára is. Hasznos tippeket, élménybeszámolókat és rengeteg inspirációt gyűjthettek. 

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsétek megosztani másokkal is. 

Ha pedig nem szeretnétek lemaradni semmiről, kövessétek a Lélekhatár Blog Facebook oldalát.