Mert az első "ütés" mindig betalál - fogalmazta meg nagyon helyesen egy kedves olvasóm nemrégiben. Ha támadások érnek minket, amik esetenként nagyon rosszul esnek, akkor szeretteink mindig olyanokkal vigasztalnak, minthogy ne vegyünk magunkra, sz@rjuk le vagy gondoljunk arra, hogy mások…
Épp úgy hajkurásszuk ezt a Boldogságnak nevezett dolgot, mint a tündérmesékben szereplő tökéletes Igazinkat. Csakhogy van velük egy kis gond. Mégpedig az, hogy nem léteznek.
Nem, nem. Ma sem találtam meg a bölcsek kövét és nem is akadémiai értekezéseket reggeliztem. És bár magam is nagykövete vagyok az instantokosságok megcáfolásának (ún. bevonzottad magadnak és a jó emberekkel, jó dolgok történnek féléknek - itt bővebben olvashatsz róluk), mégsem szeretem, mikor…