Nem, nem. Ma sem találtam meg a bölcsek kövét és nem is akadémiai értekezéseket reggeliztem. És bár magam is nagykövete vagyok az instantokosságok megcáfolásának (ún. bevonzottad magadnak és a jó emberekkel, jó dolgok történnek féléknek - itt bővebben olvashatsz róluk), mégsem szeretem, mikor rásütik valamire, hogy komplett hülyeség, miközben lehet, hogy egy másféle értelmezésben nagyon is megállja az a helyét. 

Tipikus 6-os és 9-es esete. Attól függ, mit látunk, hogy honnan nézzük azt. Egyesek nagyon félreértelmeztek néhány alapigazságot, legalábbis én hatosnak látom, az ő kilencesüket. Mondom, mire gondolok: 

Élj a mának! 

Csúfolódnak is vele mostanság eleget. Mérgelődnek az emberek, hogy már, hogy a fenébe tudnának a mának élni, mikor csekkek vannak, meg hitelek és a nyomorult hűtő is kong az ürességtől. Igazuk is van. Ám egyáltalán nem biztos, hogy jól értelmezték a mondanivalót. 

Mert mi van, ha ez a bölcsesség nem többre hivatott, minthogy visszarántson a jelenbe? Elképzelhető, hogy mégsem azt akarja mondani, hogy léha módra szórd ki a pénzed az ablakon, vegyél egy repülőjegyet csak oda, aztán lesz, ami lesz. Az én olvasatomban, ez inkább a mindfulness mozgalmat (tudatos jelenlét) akarja erősíteni. 

Mert marha sokat rágódunk a múlton és álmodozunk a jövőről, ha meg épp nem azt csináljuk, akkor  görgetjük a Facebookot, posztolunk az Instára vagy bámuljuk a Tv-t, miközben elfelejtünk jelen lenni a pillanatban. Ha innen nézem, nem mondott hülyeséget az, aki arra buzdított, hogy éljünk a mának. 

Gondolkodj pozitívan!

Talán ez a legfélreértettebb intstant bölcsesség mind közül. Már csak azért is, mert komplett iparág épült a hurráoptimizmus köré, amolyan "Nesze semmi, fogd meg jól!" címszóval. Haragszom, mikor az sulykolják belénk, hogy akkor is mosolyogjunk, mikor kurva szar az élet. 

Naná, hogy nem megy az "egyszeri parasztnak", hát minimum full idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki akkor is heherésszen, mikor újfent szemközt köpte az élet. Ha így nézem, akkor ez az egész pozitív dolog, egy orbitális marhaság. 

De, ha azt mondom, hogy rengeteg dolgon átsegít, ha az ember lánya megpróbálja adott helyzetekből kihozni a maximumot, nem csak a rosszat látni mindenben, akkor talán nem tévedek olyan nagyot. 

Innen nézve, már teljesen más képet mutat a "legyünkpozitívak" cunami.

Válassz olyan munkát, amit szeretsz és soha többé nem kell dolgoznod

Ezzel lehet csak igazán kiverni a biztosítékot idehaza. Ki hallott már olyat, hogy a munkát nem kell utálni és, hogy nem csak azért jársz be, mert fizetnek érte? Na ja, ebbe most ne menjünk bele. 

Nem igaz viszont az sem, hogy, ha azt csinálja az ember, amit szeret, akkor nem kell dolgoznia. Attól az még egy munka. Igen. De mennyivel könnyebb úgy "robotolni", hogy élvezem, amit csinálok. Hogy kihívást látok benne, hogy hajt előre a fejlődés lehetősége. Sokkal könnyebb, úgy bizony.

Aztán meg olyan is van, hogy az ember akkor is csinálja, mikor még fizetést sem kap érte - gondolok itt a saját vállalkozásokra  pl.

Kell némi idő, energia, mire pénzt fog hozni. De akkor is csinálja az ember. Mert szereti. És erre az állapotra mondják, hogy, ha meglelted a hivatásod, akkor soha többé nem kell dolgoznod. 

Találd meg a másik feled

Pfúj, de rosszul hangzik. Mintha valami félemberek lennénk, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Ej, de sokat is rágódnak ezen a mondaton azok, akiknek valahogy nem akar sikerülni a dolog.

Pedig valójában nem a másik felünket kell megtalálnunk (eleve nem  kell, csak lehet), hanem azt a társat, aki hozzánk tesz, nem elvesz belőlünk. Aki által jobban megismerhetjük önmagunkat. Aki épít minket, aki által fejlődhetünk. És, aki nélkül tudnánk élni, igen, csak nem akarunk.

Ilyen olvasatban, az a másik ember kiegészít minket, kvázi, ha "halivúdos" kifejezésekkel akarunk élni, akkor egy idő után valóban a másik felünkké válik. 

Mosolyogj, megváltozik a világ

Jaj, de szeretem ezt a mondatot, mikor szembejön velem reggel és én még nem ittam meg az első kvmat. Ó, hogy gyűlölöm az egész világot olyankor. Én nyilvánvalóan nem tartozok a reggel fitten - frissen emberek közé, de gondolom ezzel sem lehetek annyira egyedül azért. Mosolyogjon, akinek elmentek otthonról.

Viszont, ha meg onnan nézem a dolgot, hogy az élettől is elmegy a kedvem, mikor az utcán csak lehajtott fejjel baktató emberekkel találkozok, akkor azt mondom, lehet valami ebben a mosolygósdiban. 

Mert olyan jó tud lenni, ha  nem nézik hülyének, csak mert vidám az ember és neadjisten' még vissza is mosolyognak rá. Olyan átkozottul jó érzés, ha ismeretlenül is kedvesek vagyunk egymással. Mégiscsak azt mondom, hogy egyetlen mosoly, igenis megváltoztatja a világot. No, nem az egészet, hanem a két emberét, akik derűsen néztek egymásra.  

Szóval ennyit akartam mondani. Mindez pedig nem volt más, mint egy lehetséges nézőpont. Attól, hogy azt mondom, hatos, te még láthatod kilencesnek. 

/Csak a miheztartás végett - A címben szereplő mondat, Marcus Aureliustól származik/