Az év utolsó napján,  emberek millió kezdik azt érezni, hogy most tényleg, nagyon komolyan, a holnap lesz az a bizonyos nap, amikor megváltozik minden. Holnaptól fogyókúrába kezdek, edzőterembe járok, egészséges életmódra váltok, leszokok a dohányzásról, kilépek a mérgező kapcsolatomból, nyelvet tanulok. Természetesen nem ma, csak  holnaptól... Januárban aztán megtelnek az edzőtermek, a nyelviskolák, egekbe szöknek az egészséges életmóddal foglalkozó weboldalak látogatottsági adatai, kevesebb dohánytermék fogy a trafikokból. Azt gondolnánk , hogy tényleg a január 1. volt az a nap...  Majd februárban már egyre több futópad marad üresen, csökken az érdeklődés az iskolákban és egészséges termékekből is kevesebbet vesznek le a polcokról. Visszaáll minden a kiindulási pontra és újból kezdődik a kifogásgyártás és jövőtervezés  a majd holnaptól kulcsszó bűvkörében. Mert ilyenek vagyunk mi emberek, halogatás művészek és kifogásokat mesteri szinten gyártó , képzelt biztonsági komfortzónákban ücsörgő humanoidok. ( Ahogy mindig, itt is tisztelet a kivételeknek) . De miért? Milye van a holnapnak, ami sosincs meg a mában? Miért nem tanultuk meg jól kihasználni az adott napot? És mit tehetünk a változás érdekében ?  

Töredelmesen be kell vallanom, hogy én is a  halogatók táborát erősítem, annak minden szintjén.Legyen az egy egyszerű napi rutinfeladat vagy egy nagyszabású terv. Viszont!,dolgozom azon, hogy ne tudjak folyton elbújni a kifogásaim mögé, merthogy azok tárháza sajnos valóban kifogyhatatlan. 

Nem lépünk ki a rossz kapcsolatból, mert 

• mi lesz a gyerekekkel, a kutyával , a házzal, 
• majd megváltozik, 
• majd jobb lesz ,
• egyszer, majd talán, ne adj' isten minden más lesz,

stb. 

Megnyugtatjuk önmagunkat azzal, hogy ennél sokkal rosszabb is lehetne és még nem kezd el eléggé fájni , nem is teszünk semmit a változás érdekében. Nem valljuk be önmagunknak sem, hogy valójában nem a tehetetlenség bénít meg bennünket, hanem a félelem a változástól. A félelem idézi elő a tehetetlenséget, valójában nem tűntek el a lehetőségeink. 
Valahogy egyszerűbb a számunkra már ismerős helyzetekben ragadni, még akkor is, ha valójában árt nekünk, mint kimozdulni a sokat emlegetett komfortzónánkból. Rengetegen maradnak együtt, annak ellenére is, hogy már kapcsolatnak sem nevezhető az együttlét és leélik egész életüket a társas magányban, mely megbetegíti egész lényüket. Mert sosem fogytak ki a kifogásokból....

Nem azt a munkát végezzük, amit szeretnénk, mert 

• mást vár tőlünk, a társadalom, a család, a párunk, 
• abból nem lehet megélni, 
• túl sok kockázattal jár,
• bolondnak néznének,

ésígytovább. 

Majd szépen elvegetálunk egész életükben olyan munkakörökben, melyeket sosem szerettünk, miközben  a regényünk az asztalfiókban pihen, a festményeink a pincében állnak ... Mert sosem volt bátorságunk ahhoz, hogy felvállaljuk, ezt szeretnénk csinálni, ebből szeretnénk élni.  Ahogy mondani szokták, a temető az a hely, ahol a meg nem valósított álmok fekszenek.  

Nem vállaljuk fel önmagunkat , mert

• kiközösítenének, 
• nem tehetjük meg ( tanult tehetetlenség ),
• kockázatos, 
• és egyébként is mire mennénk vele. 

Álarcokat hordunk, felszíneskedünk , álbarátságokat tartunk fenn és legszívesebben elmenekülnénk a saját életünkből. Így ahelyett , hogy megváltoztatnánk a valódit, gyártunk magunknak egy  tündöklő, boldog látszatot a közösségi média felületein. Az eredmény pedig önmagáért beszél : fröcsögünk, rosszindulatúskodunk, szurkálódunk minden lehetséges felületen ,  s az egész világot hibáztatjuk, ahelyett , hogy kicsit magunkba szállnánk és a holnap helyett a mára koncentrálnánk. Csak sajnos még mindig nem fogytunk ki a kifogásokból. 

 Mindennek a  mozgatórugója természetesen a félelem. Félünk a változástól, a bukástól, a megszégyenüléstől. Aztán mikor látjuk, hogy másnak sikerült, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy neki könnyű, hisz ő biztosan nem félt. Pedig dehogynem. Mindenki fél, csak valakinek a félelmei ellenére is sikerül legyőznie önmagát.  

Hasznos olvasmány és segítségünkre is lehet ezzel kapcsolatban Al Ghaoui Hesna : Félj bátran című könyve, melyet jelenleg én is nagy lelkesedéssel forgatok . 

Azoknak pedig,  akik szintén a feketeöves halogatók táborába tartoznak, de szeretnének változtatni, azoknak szeretném figyelmébe ajánlani az alábbi remek Ted előadást: 

https://embed.ted.com/talks/lang/hu/tim_urban_inside_the_mind_of_a_master_procrastinator