Elviekben, a címben szereplő két szó tökéletes ellentétet képez. Vagyis ami az én ügyem, az nem a tiéd és így fordítva, s noha ez teljesen egyértelműnek tűnik, napjainkban mégis rengetegen szenvedünk némi fogalomzavarban. Globálisan nézve az állam, az óvoda, az iskola és egy sor "szakvélemény" határozza meg az általánosan elfogadott normákat. Még mikroszinten a szülő, a testvér, a párkapcsolat, de még Gizi néni, a szomszéd is jobban tudja nálunk, hogy nekünk miről mit kellene gondolnunk, de pláne, hogy mikor mit és  hogyan kellene cselekednünk. 

Így hát adott a kérdés: létezik -e még egyáltalán a magánügy fogalma? 

Természetesen vannak olyan viselkedési normák, melyek betartása szükséges ahhoz, hogy létrejöhessen és tartósan fennmaradhasson a békés együttélés. Ezek közös ügyeink, amikbe elviekben mindenkinek van beleszólása. Bár valljuk be, kicsiny országunkban éppen azok nem tartják be ezen törvényeket, akik hozzák őket. De mivel  a politizálástól a vérnyomásom azonnal 220-ra ugrik, ezért nem is ez lesz a mai blogbejegyzés témája. Vannak közügyek és kész, zárjuk ezt rövidre. Sokkal inkább azok az ügyek érdekelnek engem a békés együttélés részben, amikről azt gondolja az ember, hogy csak rá tartozik, a saját dolga. Ilyenek például:

A Személyiség

Ha abból indulunk ki, hogy nincs a Földön két egyforma ember, akkor miért próbálunk már a születéstől ráhúzni egyetlen sémát az összes emberpalántára? Az oktatási rendszerünk konkrétan úgy épül fel, hogy van a "kötelezően lenyomjuk a gyerek torkán tananyag, meg az elfolytjuk az önállóságot továbbképzés " és ennyi. Senkinek eszébe sem jut, hogy ha az a gyerek nem olyan, mint a többség, az nem valami istencsapása, sokkal inkább egy áldásra hasonlít. Támogatni kellene ugyanis abban, hogy igenis legyenek saját gondolatai, hogy ne vegyen mindent készpénznek és jegyezze meg, hogy

Ha kilóg a sorból, lehet, hogy a sorral van a probléma. 

Külső

Ha túl kövér vagy az a baj, ha túl vékony, akkor az. Ha meg átlagos, az már felér egy katasztrófával. Minden évben növeszd meg a hajad, majd vágasd le. Aztán legyen ősz, mert trendi , később irány a drogéria festékért két dobozzal legalább, mert már nem menő a fehér. Legyen szőrös a lábad , jöhet a hónaljkutya (jesszus), majd a bozótvágó, mert gáz a nem rég növesztett  bundád. Ha nem úgy nézel ki, mint egy modell, inkább sírj otthon a négy fal között. Na persze. Könyörgöm, miért  nem engedjük ezt el már végre? Mindenkinek olyan a külseje, amilyen neki tetszik. Nagyon nagy pont a mondat végén.

 

Gondolkodásmód

A nagy átlag véleménye szerint csak az ezeréves rendszer lépcsőfokai járhatók. - Óvoda, Iskola, Munka- lehetőleg keményen- talán egy gyárban, Család, Unoka, Meghaltál. Nos, aki ettől eltérően merészel gondolkozni, az nem teszi zsebre azt, amit a közvéleménytől kapni fog.  A nagy nyomás hatására szépen csendben visszaáll a sorba és már csak legtitkosabb gondolatai között dédelgetik álmait.

Sokan még mindig összerezzenek a karrierista nő, a nem akar gyereket, a világutazó, az azt csinálja amit szeret fogalmak hallatán.

Egyesek olyan beszűkült látásmóddal rendelkeznek, hogy egyből pellengérre állítják azokat , akik szembefordulnak a rendszerrel. 

 

Párkapcsolat

Szintén egy nagyon kényes témakör, mert olybá tűnik már ez sem arra a két emberre tartozik , akik lényegében kapcsolatban állnak egymással. Mert választottunknak meg kell felelnie a szüleink, barátaink, rokonaink, de még a szomszédok elvárásainak is. S ha mindez még nem volna elég, kezdjünk el aggódni a korkülönbség, a horoszkóp , de leginkább a statisztikák miatt, mert azt mutatják,  nem illünk össze és így tovább. 

 Kép : Saját - Lélekhatár = ex outsider

 A végtelenségig folytatható lenne a sor, de ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk miként válnak magánügyeink a köz ügyeivé és , hogyan válunk mi is önmagunk árnyékává mások véleményére alapozván- persze csak ha hagyjuk. A magánügy, mint fogalom tehát csak akkor létezik, ha nem a tömeg hangjára hallgatunk, inkább saját megérzéseinkre és gondolatainkra hagyatkozunk. 

Csak azért, mert a Géza azt mondta, hogy született balfékek vagyunk, ne higgyük már el magunkról. Hisz ez valójában Géza frusztrációjából ered, amit rajtunk próbál levezetni.

Ne azt nézd, mit mond, előbb azt nézd meg, hogy ki mondja. 

 Köszönöm a figyelmet! 

Lélekhatár szerz.

Megosztásodat megköszönöm! 

Kövess Facebookon is !