2018. július 31. írta: h.Szilvi_

Ha megkaptál, használj bátran! Úgysem csípem, ha udvarolnak nekem!

Holnap Szulejmán est lesz, a hét fénypontja. Már alig várom. Imádom, mikor a éj csendes magányában, én és a televízióm eggyé válhatunk a hold sugarában. Szeretem, hogy zeng a szoba a horkolásodtól és nagyon hiányozna, ha nem tölthetném szexmentesen az estéimet. Kinek kell az udvarlás? Felesleges időpocsékolás...

Pedig halványan emlékszem még, hogyan szerettem az átbeszélgetett éjszakákat, mikor borgőzös csókok közepette, önfeledten imádtuk egymást. Igazad van, már felnőttünk, a kapcsolatunk szintet lépett. Nem ihatunk, s pláne nem csókolózhatunk éjjeleket ledéren, hisz ott vannak a kötelezettségek. A munka, meg a bűvös 10 óra, mikor is igyekezni kell a lefekvéssel. Lassan megszoktam, hogy megértéssel tartozom, hogy a harmadik szexmentes héten sem "illik" szólnom, hisz annyit dolgozol. Hétvégén meg pihenned kell. Önző dolog lenne tőlem, ha kéjes örömöket követelnék, miközben te folyton értünk dolgozol.

Éppen ezért vagy ezekből kifolyólag, abban is veled értek egyet, mikor nem hozol nekem virágot. Igazad van, a tavalyi születésnapomra már kaptam.

Badarság lenne csak úgy, randomra rőzsét hordani, mikor egy szeretlek szó többet adhat bármely virágárusnál.

Adhatna, ha nem lennék én az örök elégedetlen, aki sosem elégszik meg azzal, amit kap. Példának okáért beérhetném azzal a sok Szeretlekkel, amit napi szinten elmondasz nekem:

Szeretsz, mikor felnézel egy pillanatra a telefonodból, észre sem véve, hogy megint megpróbáltam csinos lenni, majd egy szeretlek elsuttogása után, újra a játék ölelésébe burkolózol.

Szeretsz, mikor éjjel elköszönsz tőlem, s én éjszakákat ülök egyedül a gép előtt. Az én hibám, hisz rossz ütemben élem az életem.

Szeretsz, mikor mégis melléd fekszem, ám ütött az óra és neked aludnod kell. Órákig nézem a tv-t egyedül, de legalább tudom, hogy szeretnek engem.

Akkor is szeretsz nagyon, ha azon balhézom, hogy nem érzem nőnek magam melletted. Megértesz és elhiszed, de

-túl sokat dolgozol,

-sok a gond,

-nagy a kert, sok a munka,

-fáj a fejed,

-kevés a pénz,

és egyébként is miért erőltetem már megint?

Buta vagyok, mert nem tudok elfelejteni ilyesmiket, holott viccből mondtad, hogy nagy a hasam és fogalmad sincs róla, hogy miért nem fekszünk le egymással.

Buta vagyok, hisz boldognak kellene lennem tőle, hogy bármit csinálhatok melletted. Egyedül. Azt csinálok, amit csak szeretnék. Néha Veled is. Mikor hagyod, amikor és amit jónak gondolsz.

Önálló vagyok. Főzök, mosok, takarítok, egyengetem a kis életemet, miközben annyira önző vagyok, hogy

némi szerelmet, spontaneitást és szexet remélek. A férfitól, aki szeret és akit én is szeretek.

Igazad van. Mindenben. Ám, ha annyira szeretsz engem, ahogy minden egyes nap elmondod nekem, akkor miért érzem magam ilyen átkozottul rosszul? Mint valami kivert kutya. Csak nem nálunk, mert itt még ők is elit ellátásban részesülnek. Hogy is lehetne másképp?

A képzletbeli bőröndöm már a küszöbön áll. Erőt gyűjtök, hogy elhagyhassalak, mert azt hiszem, hogy nem szeretem, ha csak használnak engem. Jobb szeretném, ha mégiscsak udvarolnának nekem.

Köszönöm a figyelmet!

H.Sz.

Lélekhatár szerz.