Tökéletes Anyák kontra Valódi Anyuk. Round 1.

Avagy, hogyan is kell  belenyúlni a leghatékonyabban abba a bizonyos darázsfészekbe rovatunk következik.

Nincs gyerekem. Tegyünk is pontot gyorsan a mondat végére. Aztán kezdjünk puffogni jó hangosan, hogy mi a francot akarsz itt akkor te kis ... - itt jöhetnek a válogatott sértések. Ha kifröcsögtük magunkat, lapozzunk is gyorsan.

Mert nyilván nem akartam oktatást tartani arról, hogy szoptassunk-e avagy ne, nyilvános helyen vagy csak otthon, de azt is titokban. Arról sem tisztem értekezni, hogy kelle-e szülni, s, ha kell, akkor mikor, meg kinek, meg minek meg egyébként is. Sokkal inkább arról szeretnék beszélgetni itt és most eme szent helyen, csak úgy lazán, hogy

mi a francért akarjátok ti elvenni a maradék kedvemet is attól, hogy gyermeket vállaljak?

Az anyuk tábora mára egész egyszerűen két full ellentétes részre szakadt:

tökéletes anyura és a frász kitör a saját gyerekemtől mamira.

Mi pedig, akik kívül ragadtunk a körből, semmi mást nem látunk, csak, hogy gyermeket nevelni ma már jó nagy szívás. Hogy mindent jelent, egyedül valódi boldogságot nem.

Ne kövezz meg kérlek, elmesélem inkább, hogy én, a gyermekvállalás előtt álló nő mit is látok ebből az egész "cívódásból".

Az egyik oldalról azt látom, hogy 

a sokat szidott tökéletes anyuknak megmaradt az életük (ésatestük) a gyermekük születése után is. Folyton támadások kereszttüzében állnak, miközben a saját állításuk szerint "valódi anyák" élete csupa lemondás kell, hogy legyen. 

Kicsit úgy érzem ezáltal, hogy ha gyermeket akarok vállalni, akkor ott véget fog érni a saját életem.

Hogy a Jó anya fogalma csupa áldozatot jelent. Hogy a Jó Anya csak a gyermekének él.

Hogy beszélgetnie is csak szoptatásról és kakilásról szabad. Hogy minden magára szánt perc felér a bűnnel, melyért örök kárhozatra ítéltetik majd, ha eljön a végítélet napja. 

A másik oldalról meg azt látom, hogy 

tökéletes anyu, aki nyilván mindent egyedül csinál a gyerek körül két pilates óra, szolárium, kozmetika, műkörmös és instagram marketing közben, egész egyszerűen fogja magát és őrületbe kergeti a másik oldalt.

Hogy azok az anyák, akik egy más világban élnek és olykor teljesen egyedül viszik a háztartást, meg a gyerek(ek)et, beledöglenek a teljesíthetetlen elvárásokba. 

És vagyok én középen, az egyelőre még egyik csoporthoz sem tartozó kis "fruska", aki csak kapkodja a fejét. Aki bár mindig is azt gondolta, hogy egyszer majd gyermeket fog szülni, most egyre erősödő félelmekkel néz abba a nem is olyan távoli jövőbe. 

Mert tudom, hogy gyermeket nevelni nem egyszerű feladat - még csak nem is kaland. Hogy igenis sok lemondással jár. Hogy mindenképpen le fog zárulni az addigi életem, amit a gyermek előtt éltem. Tudom. Hidd el, tisztában vagyok vele. 

De könyörgöm, nem felejtettünk el valamit menet közben? 

A gyermeknevelés nem holmi kicsinyes verseny. Miközben megpróbáltunk minden követelménynek megfelelni és a szomszéd Juci néni elvárásait is figyelembe venni, nem felejtettük el azt a picinyke apróságot, ám de tényt, hogy a gyerek is , bár most még apró, de akkor is egy különálló kis emberi lény?

Mármint úgy értem, hogy valójában semmi sem számít, csak, hogy szeressük azt, akit a világra hoztunk. Tiszta szívvel. Ahogy csak egy szülő képes szeretni a gyermekét. 

Elmentünk csöpögősbe. De ez az igazság nah. /És most bele ne menjünk abba, hogy mire van még szüksége szereteten kívül. /

Tényleg az a legfontosabb, hogy folyton folyvást  a Jó anya fogalmának illúzióját kergessük, mely mindig is csak a fejekben létezett? Valóban azzal tesszük a legjobbat a gyerekeinknek, ha feláldozzuk az egész életünket, személyiségünket, majd az álmainkat általa próbáljuk megvalósítani? És egyáltalán, muszáj elvenni a kedvét annak a maroknyi kis női tábornak, akik még szeretnének gyereket vállalni? Kérdéseimre választ a LélekHatár Blog Facebook oldalán adhattok, miután lájkoltátok. 

Ha túl nagy a teher, mert van ilyen, akkor  tessenek lepasszolni életük értelmét, aztán bedönteni egy vöröset és szexelni egy jót. 

Ezt meg nem én mondom, hanem a szakember. Neki talán elhihetitek. Ja, asszem a szex, meg a bor nem szerepelt a mondandójában, de hát mit is ér az élet nélkülük? - üdv. a szerk.

Ui.: Ha lesz gyermekem, tutira telesírom majd a zinternetet a gondjainkkal, azt nem győzitek majd olvasni. Addig meg mondhatok amit akarok. 

Egyébként meg tiszteletem az összes bátor embernek, aki már be merte vállalni élete legnagyobb küldetését.De könyörögve kérlek titeket, vessetek már véget a Tökéletes Anyuk és Valódi anyák versenyének. Mert ebben  az erőltetett menetben mindenki csak veszíthet.