Mielőtt azt gondolnád, hogy magamról fogok beszélni, elárulom, hogy egy huszonéves lány vallomása a címben szereplő mondat. Elolvastam a bejegyzését és azóta is ez forog a fejemben: nóóoormális vagy te egyáltalán, anyukám? 

 Kép: pixabay

És teszem mindezt úgy, hogy én is nőből vagyok. Mert egész egyszerűen nem értem. Mondjuk, sok mindennel vagyok így, de ettől a ténytől most vonatkoztassunk el egy kicsit.

Nekünk, nőknek mindig is megvolt az a kiváltságunk, hogy mi választhatunk férfit magunknak, nem pedig fordítva. Hogy kérethetjük magunkat, húzhatjuk a mézes madzagot, játszadozhatunk kicsit (nyilván egészséges határokon belül). És tehetjük mindezt úgy, hogy a férfiakban feléledjen az a bizonyos vadászösztön, de még ne érezzék magukat palimadárnak. 

Nincs is jobb a kezdeti évődésnél. A vágyunk egymásra érzésnél. Hogy minden gondolatunk a másik körül jár. És semmit sem akarunk jobban, mint összegyűrni vele végre azt a bizonyos lepedőt. De húzzuk az időt még egy picit. 

Miért? Mert, ha nem csak egyéjszakás numeráról beszélünk, akkor ez az időszak lesz az, ami megalapozza a régies nevén, párkapcsolatnak nevezett dolgot két ember között. 

És igen, az irónia nem véletlen a soraim között.  Egyre csak azt látom, hogy

a nők egy folyton növekvő táborának, egyszerűen fogalma sincs róla, hogy a hatalom az ő kezükben van. 

Mondom, mire gondolok. 

Például arra, hogy normális, értelmes nő nem ejt ki a száján olyanokat, hogy le kell feküdnie valakivel, mert mindenki így csinálja vagy, mert ezt várják el a férfiak. 

Hová lett az ősi tudás csajok? Mikor felejtettünk el nőként viselkedni? És legfőképp, miért csodálkozunk rajta csókolom, hogy a férfiak nagy többsége sz@rba sem nézi az ilyen nőket? 

És nem kérek elnézést az erős kifejezésért, hisz tényleg ideje lenne felébredni már. 

Annyit azért tegyünk gyorsban hozzá, mielőtt az urak "ugye, megmondtam én!" felkiáltásokba kezdenének, hogy a teremtés koronái sem angyalok e téren. Viszont most nem ők vannak górcső alatt, megúszták. Egy időre. 

Úton - útfélen olvasok olyan baromságokat, hogy a hölgyemény nem érti, miért mindenki csak egy szimpla szexet akar tőle vagy, hogy egyszerűen felszívódik két nap után az aktuális istenátka, pedig szegény Jolán olyan lelkesen gyakorolt zenélni az oboán. 

Miért csodálkozunk, kérem szépen? 

Ha két nap alatt megkaphatott mindent, amire vágyott, akkor miért maradna? Miért akarna lecövekelni valaki mellett, akiből kismillió másikat is talál? Már elnézést, de a pasiknak kb. az az elképzelésük az ilyen nőkről, hogy luk-luk, csak a keret más. -Nem én mondtam-

Nem is tévednek akkorát.

Manapság nem divat értelmesnek lenni. Gondolkodni gáz. Csücsöríteni, mellett kitolni és szlengekben nyomulni, na, az a menő.

Nyilván, van itt fogalomzavar azért bőven, hisz nagy kérdés az is például, hogy honnan kezdődik a nő egyáltalán? Mármint mi az a kor, amikor még valaki lány és mi az a pont, amitől már nő? 

A saját kérdésemre sem tudok válaszolni, hisz valaki 40 évesen is királylánynak képzeli magát a csillámporos világában, meg van (ritka, de van), aki már 20 éves korára eljut egy olyan szintre, hogy fényévekre kerül a hasonló korú társaitól. /Ha tudsz nekem értelmes válasszal szolgálni, tedd meg bátran a Lélekhatár Blog Facebook oldalán./

Olyan kérdésekben sem tudunk dűlőre jutni még, hogy most akkor tényleg a férfiak ennyire szemetek vagy a nők kurvultak el ilyen csúfosan? Az is megválaszolásra vár még, hogy mi és hol romlott el ennyire? 

Egy dologban azonban szent meggyőződéssel rendelkezem: bizton' állíthatom, hogy eltévedtünk. De úgy istenigazából. Ez az út egyre rosszabb irányba visz és valamiért nincs megállás rajta. Mondom ezt úgy, hogy én sem vagyok apáca és nem egy zárdában élek - puszi- a szerk. 

Ja, azt majdnem kifelejtettem, hogy amit mondok, az nyilván nem szentírás, plusz nem is vonatkozik mindenkire. Csak az veszi magára, aki...

Ahogy mindig: 

követni ide kattintva tudsz, 

a bejegyzést pedig, bátran meg is oszthatod

- naa, légyszi :)