Létünk színpadán, ha tetszik, ha nem, mi játszuk a főszerepet. Döntéseinkért mi magunk vagyunk felelősek, így azok következményeit is nekünk kell viselni. Igen, tudom, hogy nem egy lakatlan szigeten élünk, épp ezért, az általunk választott utak befolyásolják a körülöttünk lévő emberekét is.
Vannak azonban olyan dolgok, amik miatt soha nem szabadna magyarázkodnunk senkinek sem.
Ilyenek például a
világnézetünk
Ami semmiképp sem fekete -fehér. Sőt, bár egyesek azt gondolják, hogy igen, valójában egyáltalán nem szükséges összeegyeztetnünk mindenkivel. Tudjátok, a hatos és kilences esete, attól függ, mit látunk, hogy honnan nézzük azt. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egyetlen igaz hit létezik, az, amit mi gondolunk. A valóságban az a varázslat, hogy mindannyian mások vagyunk. Más cipőben járunk és másképp látjuk azt a világot, amiben élünk. Élni és élni hagyni. Senkit sem kell meggyőzni a vélt igazságaidról. Aztán ott van a
párkapcsolatunk
Ehhez végképp senkinek semmi köze. Bár a cikkek zöme mind arról szól, hogyan működtessük jól a kapcsolatunkat, mit tegyünk érte, hogy több legyen a szex, hogyan kössünk kompromisszumokat stb... Pedig valójában, ahogy nincs két egyforma ember, úgy két ugyanolyan kapcsolat sincs.
Ha az "ebből a 10 dologból tudhatod, hogy megtaláltad az igazit" című eszmefuttatás, mondjuk csak két pontja vonatkozik ránk, akkor a mi kapcsolatunk már nem is igazi? Ugye, hogy nem...
Aztán vannak még olyan apróságok, amikbe előszeretettel szól bele mindenki. Ilyen az
életmódunk
Én elhiszem például, hogy vegetáriánusnak lenni jó dolog, de bármilyen kannibálnak meg dagadt kocának is nevezhetsz engem, én ugyan nem mondok le a sült oldalasról - üdv. a szerk. Az sem hat meg igazán, hogy ultracink vagyok amiatt, mert van egy kis fölös rajtam. Nem érdekel továbbá az sem, hogy nem épp ultratrendi a friszkóm vagy, hogy nem jutottam el a szolcsiba már egy ideje.
Nem hat meg, ha valaki szerint a valódi munka csak 6-2ig lehet a gyárban. Meg az se, hogy szülni kéne mán. Az meg végképp hidegen hagy, hogyan él a hatodik utcában lakó Julis.
Aztán van még egy nagyon lényeges pont, amiért sosem lenne szabad magyarázkodnunk, ezek pedig, az
érzéseink
Lépten- nyomon magyarázkodni kényszerül az ember, ha szomorú például. Egyáltalán nem trendi manapság felvállalni az érzéseket. S, ha ez még nem volna elég, képesek még megkérdőjelezni is azt, amit érzel.
A "Miért nem vagy boldog, hát annak kellene lenned? " vagy "A miért depizel itt, nincs rá semmi okod?" kezdetű mondatok ugye neked is ismerősek?
Aztán meg a legvégére hagytam a legfontosabbat. Soha nem lenne szabad magyarázkodnunk a
jövőképünk miatt
Mert mi van, ha azt mondom, én egy erdei kis faházban, távol a világtól lennék a legboldogabb? Ha azt mondom, mindig is külön utakon jártam és a jövőben sem kívánok változtatni a jó szokásaimon?
Ha jól emlékszem, egy életünk van. Biztos, hogy úgy kellene leélni azt, ahogy mások meghatározzák nekünk? Mi van, ha tévednek? Akkor lehet rájuk mutogatni legalább... Pedig te rontottad el, mikor feladtad önmagad.
Figyelem! Nem szentírás, nem vesszük magunkra, nem öntjük nyakon az elfojtott frusztrációinkkal a bloggert!
Minden egyéb esetben
