Az érzékenység nem összekeverendő a gyengeséggel. Nem vagyunk gyáva nyulak, sem anyuci picikéi, pusztán arról van szó, hogy másképp reagálunk a világra és a benne élő emberekre. Nem megyünk el dolgok mellett, amik mellett mások igen és észre veszünk olyasmiket is, ami senkinek másnak nem tűnik fel. Ilyenformán van néhány dolog, amit nem igazán szeretünk hallani, s, ha jót akarsz magadnak, meg nekünk is, akkor megkímélsz minket az olyan kezdetű mondatoktól, mint az 

Olyan érzékeny vagy! 

Mint mondottam volt fentebb is, nem vagyunk nebáncsvirágok, s érzékenységünk okán talán nagyobb önismerettel is rendelkezünk az átlagnál. Így hát, teljességgel holtbiztos lehetsz benne, hogy tudatában vagyunk érzékenyebb lelkületünknek, ám megtanultunk együtt is élni vele. Sőt, azt hiszem egy olyan világban, ahol a 21. században jutottunk el addig, hogy rendkívüli fontosságuk okán érzelmi intelligenciát oktassunk és érzékenyítő tréningeket tartsunk, minden nemű nagyképűség nélkül mondhatom, mi egy lépéssel előrébb járunk. S talán, ha folytatjuk a kijelölt utat az érzékenyítés mezsgyéjén, végre kikerül a szitok szótárból az érzékenység, mint olyan is -adjaég. 

Ne foglalkozz vele! 

Na már most, nálunk ilyen nem igazán létezik. Legalábbis olyan dolgokban biztosan nem, ami a fejlett igazságérzetünket, jóérzésünket, józan ítélőképességünket valamilyen mértékben érinti/sérti. Nem tudunk szó nélkül elmenni az igazságtalanság mellett, nem tudjuk magára hagyni a segítséget kérőt és nem tudunk felsőbbrendűként viselkedni akkor sem, ha a modern világ ezt követeli tőlünk. Ellenben gond nélkül le..juk a pletykákat, a ki-kivel-mikor-hogyan kérdésköröket, nem veszünk részt rosszindulatú megmozdulásokban és kihátrálunk a méltatlan helyzetekből. 

 Nem olyan nagy dolog az! 

Ja, neked. És itt van az elsődleges legnagyobb probléma. Én nem te vagyok. - szoktam is mondani, ha valaki arról próbál meggyőzni, hogy egy számomra ingerküszöb feletti dologgal, miért is nem kellene foglalkoznom. Teljesen más mozgat, érint meg, mint másokat és emögött semmilyen alakoskodás, megjátszás nincs; szimplán ilyen vagyok és ilyen még kismillió hozzám hasonló másik érzékeny ember is.

Erősödj már meg! 

Igen persze, tudjuk mi, hogy a mai világ berendezkedése nem kedvez a létezésünknek, de elárulok egy titkot: nem tudunk megváltozni. Nem gyengék vagyunk, meg anyámasszony katonái, sem nebáncsvirágok, sem bujdosó önmagukat vállalni képtelen humanoidok. Pusztán annyiról van szó, hogy nálunk kicsit más az értékrend. Mást látunk értékesnek, máson botránkozunk meg és megint más mellett megyünk el teljes érdektelenséggel, akkor is, ha a csorda épp teljesen mást gondol. Nem veszünk magunkra álarcokat, melyek mögé a könnyeinket rejtegetjük és nem mondjuk, hogy nincs semmi baj, csak, hogy ne legyünk a világ terhére. 

Ne vegyél mindent magadra!

Ne hát. Ebben mondjuk mindenkinek igaza van. De kicsikét könnyebb lenne a dolgunk, ha hozzánk hasonlóan, mások is csak akkor szólalnának meg, ha alapos indokuk van rá. Némi ön -és emberismeret után sikerülhet elsajátítanunk a nem vesszük magunkra más emberek szemetét mantrát, ám miután a megbélyegzésünk szerint is érzékeny népség vagyunk, így még jó ideig kattogunk azon, hogy egyeseket mi motiválhat arra, hogy sárba döngöljenek másokat. 

Egy szó, mint száz, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jelen helyzetben az érzékenység egy isteni áldomás akar lenni, de az tény, ha embertársaink nem kigyomlálandó hibaként tekintenének erre a tulajdonságra, akkor mindannyiunknak sokkal könnyebb lenne a dolga.  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is. 

Továbbiakért kövesd a Lélekhatár Blog Facebook oldalát. 

Kapcsolat: bagolyvar90@gmail.com