Ez az "Igazi" hajkurászós dolog, egy rendkívül túlmisztifikált történet. Úgy lett beállítva az egész, mintha csak mindenki számára létezne egy tökéletesen megkomponált, hibák nélkül született mr/mrs. tökély, aki csak azért él ezen a világon, hogy mi nagy kegyesen rálelhessünk majd.  

Két gond van a sztorival. Az egyik az, hogy egy párkapcsolat nem két tökéletes ember, komplikációmentes násztánca, a másik meg, hogy a "Boldogan éltek, még meg nem haltak" előtti részről elfelejtettek mesélni nekünk.

Az van, hogy alapjáraton mindenkinek, neked is, nekem is vannak rossz tulajdonságaink, korábbi éveinkből magunkkal hozott mintáink, egy sor rossz szokásunk és emberek lévén, hibázni (hibát hibára halmozni) is szoktunk. Ilyen tekintetben, ha csak nem akarunk folyamatosan csalódni, jobb, ha gyorsan elengedjük az Igazinkról szőtt álmainkat. 

Már csak azért is előnyös lenne ez a lépés, mert a fentebb említett párkapcsolat dolog, ha levetkőztetjük a filmes köntöséből, akkor valójában nem más, mint két tökéletlen ember között létrejövő különleges kötelék, ami akkor képes hosszú távon is megmaradni, ha és amennyiben a párkapcsolatunk a prioritási listánkon előrébb szerepel, mint a saját egónk.  

 És akkor talán már meg is válaszoltam a címben szereplő kérdést - onnan tudom, hogy ő az "Igazi", ha 

A kapcsolatunk fontosabb, mint a saját egónk

Nem, a másik ember nem azért él, hogy a mi kényünk-kedvünk szerint ugráljon és folyamatosan azon munkálkodjon, hogy  kielégítse az igényeinket . És nem, még csak nem is ő felel a saját boldogságunkért. Persze ez vica - versa is így van - mi sem csak a másikért élünk.

De, ha azt akarjuk, hogy a párkapcsolatunk kiegyensúlyozott és tartós legyen, akkor rengetegszer kényszerülünk majd kompromisszumokra. Onnan tudjuk, hogy "ráleltünk" az Igazira, hogy ő is hajlandó figyelembe venni a mi igényeinket és mi is szívesen járunk az ő kedvében - a kölcsönösség elvét alkalmazva.

Barátok (is) vagyunk 

Sokszor hallottam már, hogy akkor számíthatunk igazán tartós kapcsolatra egymással, ha nem csak szeretők (a szó nemesebbik értelmében) vagyunk, hanem barátokként is jól funkcionálunk. És, ha belegondolunk abba, hogy a heves szerelem érzése, állítólag már 2-3 év után alábbhagyni látszik, akkor valóban nem árt, ha az ágyon kívül, más dolgokban is passzolunk egymáshoz. 

Tudnánk egymás nélkül élni, csak már nem akarunk

Tudnánk hát, hisz elvileg nem vagyunk félemberek. Csakhogy, ha az ember igazán beleszeret valakibe, akkor többé már nem akar nélküle élni. Ezzel gondolom, nem mondtam semmi újat. Marha fontos viszont, hogy a kölcsönösség elve itt is érvényesüljön. A világon nincs annál lohasztóbb dolog, mint olyan kocsi után loholni, ami egyáltalán nem akar felvenni. Figyelj a jelekre: ha nem keres, nem hiányzol neki. Pont. 

Több vagy vele, mint nélküle

Más szóval, ő az, aki előhozza belőled a jobbik éned. Fejlődsz, tartasz valahová. Megélsz, inspirálódsz, feltöltődsz, adsz és visszakapsz. Egyszer úgy fogalmaztam meg ezt az egész dolgot, hogy általa találod meg önmagad. Na, valami ilyesmi van akkor, ha a lehetséges Igazidra lelsz. 

És azért mondom, hogy lehetséges, mert semmi sem biztos. Irtó hangzatos szavakat találtak ki erre, úgymint lelkitárs, ikerláng, másik felem stb. stb. stb. De egyáltalán nincs garancia arra, hogy működni fog a dolog, akkor sem, ha a "10 jel, hogy megtaláltad az Igazit" minden pontja illik rátok. 

A kapcsolat kőkemény munka, akkor is, ha épp mr/mrs. ikerlángocskával hozott össze a sors bennünket. Kezdetben az összecsiszolódás okoz némi problémát, azután meg épp a megszokás az, ami rút kistestvéreket szül: bizalmi kérdések, hűség témakör, a vágy hiánya és hasonló finomságok. 

Hiába van az, hogy papírforma szerint tökéletesen illik egymáshoz, két gyönyörűséges ember, a valóságban egyáltalán nem statisztikai adatok vagyunk, hanem hús-vér emberek. Hát ebből meg ugye, akadhatnak problémák bőven. 

Igazi tehát, egészen sok mindenkiből lehet, de csak akkor, ha képesek vagyunk félretenni az irreális elvárásainkat és bátran adunk egy esélyt arra, hogy ketten, kéz a kézben győzhessük le a tűzokádó sárkányokat.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is 

és, ha van kedved, kövesd a Lélekhatár Blogot Facebookon is.