Az Inspiráló nők interjú - cikksorozatom célja, hogy olyan nőket mutathassak be az olvasóimnak, akik személyiségükkel, hobbijukkal, munkájukkal vagy egyáltalán, a világhoz való hozzáállásukkal, mindannyiunk számára pozitív lökettel, motivációval szolgálhatnak.
A sorozat 2. részében (előző rész itt) Somogyi Andreát, középiskolai osztálytársamat kértem fel, válaszoljon néhány kérdésemre.
Andit mindig is vagány nőnek tartottam, de mióta a közösségi oldalon otthoni edzéstippeket és futásról szóló bejegyzéseket kezdett közzé tenni, amik mellett részmunkaidőben dolgozik és kisfiát Nimródot is neveli, nem győztem emelgetni a kalapom előtte.
Futásról, motivációról kérdeztem és rendkívül informatív, pozitív válaszokat kaptam.
Mikor kezdődött a futás iránti "szerelem"?
Kamaszkorom óta küzdöttem a hízékonyságom ellen, így mindig is „mozgolódtam” valamit. Amikor dolgozni kezdtem (2 állásban), nem igen volt már energiám este elmenni edzésekre vagy konditerembe, ezért úgy döntöttem, minden másnap kora reggel futni fogok. Így is történt. Majd 3 hónappal később egy kedves futó ismerős elcsalt az első versenyemre, ahol párban futottuk le a félmaratont (10,5 km).
Ez a verseny és a futók fantasztikus közössége nagy löketet adott a folytatáshoz, ezért gyorsan a bakancslistámra került, hogy lefussam valamikor a félmaratont.
futni szinte bárki tud, csak egy jó cipő kell hozzá.
És igen, el lehet jutni az 5-10 kilóméteres célig pár hét alatt is akár! Mindenki számára elérhető szuper edzéstervek vannak fent az interneten, de segítségünkre lehetnek akár mentorok is. Például az egyik 5km-es edzésterv legelső napja azt írja: Fuss egy percet, majd sétálj kettőt és ezt ismételd nyolcszor.
Úgy gondolom, aki elhatározta, hogy tesz magáért, annak ez nem egy olyan nagy falat, amit ne lehetne kivitelezni.
Én pedig, minden nap elmondtam a pocaklakómnak, hogy majd futni járunk együtt.
Egyébként a terhesség sem akadály, ahhoz, hogy futni menjünk, persze ne terhesen akarjunk nekiindulni az első kilómétereknek. Aztán eljött a várva várt nap és megérkezett a kis csodám. Két hónapos volt, amikor először mentünk együtt futni, én már 6 héttel császár után kocogtam 2-3 kilómétereket. Ahogy beköszöntött a nyári nagy meleg, nem volt késztetésem egy - két húzósabb fogzós éjszaka után, kora reggel nekiindulni a köreimnek, de a mozgás nagyon hiányzott, így fogtam a kis mei tai-unkat (hordozó kendő szerű) és magamra kötöttem a Nimit, aztán tornáztunk együtt.
Most már meghaladta a 12 kilót, így nem csatolom magamra, hanem a délutáni alvásidejében tornázok, illetve kora reggel, míg ő és az apukája alszik, futni indulok.
Mi motivál egy-egy nehezebb napon?
Nagy segítség, hogy vannak nagyszülők, akik bármikor segítenek nekünk, ha kell. Illetve a futáson kívül van még egy kikapcsolódásom. Műkörmösként dolgozok napi 3-4 órában (Nimi velem van közben, vagy esetleg papázik-mamázik, nem jár bölcsibe). Szóval minden napra jut egy kis én –idő futás vagy munka formájában, ami csak az enyém. Ja és nem mellesleg van egy férjem, aki mindenben támogat <3
Motivációnak pedig elég annyi, hogy a családom fitt, jókedvű anyukát kapjon minden nap.
Az utolsó kérdésem, a félmaratonnal kapcsolatos lett volna, de az interjú elkészültéig, már azt is teljesítetted. Gratulálok, igazán szép teljesítmény! Vannak esetleg még további terveid is, a sport terén?
A bakancslistám következő pontja, hogy befejezem az angol középfokú nyelvvizsgám. Ez mellett egyenlőre maradnak az itthoni edzések és futások, amit nagyon szeretnék, hogy egyszer két órán belüli félmaratont tudjak futni, aztán ki tudja még mit veszek a fejembe...
Köszönöm Andi, hogy készséggel válaszoltál a kérdéseimre! Sok sikert és boldogságot kívánok neked a továbbiakban.
Otthoni edzéstippek az Instagramon is: ide kattintva ti is követhetitek.
Ha tetszett a bejegyzés, osszátok bátran.
És, hogy ne maradjatok le semmiről, kövessétek a Lélekhatár Blog Facebook oldalát is.
Lélekhatár Blog
Garantáltan - önámítás - mentes léleksimogatás -
