Rendkívül szoros kapcsolat volt a miénk, a generációs szakadék ellenére is. Úgy értettük egymást, hogy a külső szemlélőnek sokszor fogalma sem volt róla, hogy min nevetünk megint. 1921-ben született szegény családban, 13 éves korától szolgáló volt egy gazdag kúrián,férjhez ment egy, a szomszédok által kommendált (ajánlott) férfihoz, világra hozta édesanyámat  és átélte a világháború borzalmait is. Később aztán hozzánk költözött és élete végéig minket segített. Ő volt a nagymamám, akitől annyi bölcsességet és életörömöt kaptam 20 évnyi ismeretségünk alatt- mert, csak ennyi jutott nekünk, hogy egyetlen Coelho idézet vagy motivációs tréner sem adhatott volna többet.

1. Segíts magadon, az Isten is megsegít! 

Nem elég reménykedni, tenni is kell érte, ha el akarsz érni valamit. Ha minden tőled telhetőt megtettél és mégsem sikerült, akkor annak valószínűleg nyomós oka van. Nem a te utad, nem az a férfi , akit neked szántak, nem a te sorsod. Fogadd el és menj tovább. Ugyanis azzal , hogy folyton csak panaszkodsz még a dolgok változatlanul rosszak maradnak, sőt...  Kiút sem lesz mindaddig, még nem vagy hajlandó elfogadni, hogy te is felelős vagy a jelenlegi helyzetedért. Nyilván, a betegségeket nem ebbe a kategóriába soroljuk, bár példamutató volt az is, amilyen méltósággal viselte azokat.

Könnyű a világot vagy éppen a szomszéd Mariska nénit hibáztatni mindenért, miközben az áldozat szerepében tetszelegsz.

Mindig mindenhez úgy állt hozzá, mint megoldandó feladathoz, amit ha úgy látott,hogy valamilyen okból kifolyólag mégsem tud megoldani, egyszerűen elengedte maga mellől és nem rágódott tovább rajta. Ezért nem ismerte hírből sem a stressz vagy a depresszió fogalmát - hosszasan magyaráztam neki , hogy mit is jelentenek ezek pontosan.

Úgy vélte , hogy ha az ember tisztességgel teszi a dolgát , akkor nem lehet baj.  

2. A sírás nem szégyen 

A síráshoz általában úgy állnak hozzá az emberek, mintha valami bűnös dolog volna. Pedig igazán jótékony hatással bír, főleg ha már fojtogatja az érzés. Megkönnyebbülést hoz, ha szabadjára engeded az érzelmeid, akkor is, ha ezt mások előtt teszed. Sosem szabad szégyellni, hisz ettől még nem leszel gyenge ember.

Felesleges folyton felvenni az álarcot és megjátszani , hogy minden rendben, ha egyszer egyáltalán nincsen úgy.  

3. A nevetés gyógyít

És nevettünk, sokat és mindenen. Öniróniával saját szerencsétlenségünkön, örömmel a boldog pillanatokban, vagy csak úgy, mert ahhoz volt kedvünk. Sokat mesélt a régi időkről, én pedig elszórakoztattam a saját korosztályom dolgaival, történéseivel. Neki még óriási újdonságnak számított a telefon - mindig hangosan hallózott  és őszintén rácsodálkozott, hogyan lehetséges az, hogy a több száz kilométerre lévő rokon hallja, amit mond. Egyszer pedig még az mp3 lejátszómra is neki tetsző régi nótákat tettem, majd rávettem, hogy dugja a fülébe a fülhallgatót.

Olyan hangosan énekelt , hogy valószínűleg az egész utca hallotta.

De vele még tv -t nézni is óriási élmény volt, hisz folyton elhitte, hogy amit ott lát, az a valóság , így mindig nagy nevetés lett a vége, ha a filmélményekről kezdtünk beszélni. Egyszerűen csak Öröm volt mellette az élet.

4. Kis dolgokra nem adunk, a nagyokkal nem foglalkozunk

Mondván, a kisebb problémákon kár idegeskedni, a nagyobbakon , amiken meg úgy sem tudunk változtatni, azokon meg felesleges. Sokat segített ez anno az iskolás éveim alatt . Megtanított egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb  életre.  Már tudom , hogy nincs az az élethelyzet, amiből ne lenne kiút és nincs olyan probléma sem , amire ne lenne megoldás.

Ha a helyzet elkeserítőnek tűnik, vizsgáljuk meg más nézőpontból is, talán rossz oldalról közelítettük meg azt.

5. A harag rossz tanácsadó

Van, hogy az embert elragadják az érzelmei és olyat tesz vagy mond , amit később megbán . Mindenkivel előfordul, ahogy vele is megesett néha. Amit viszont érdemes volt megtanulni tőle az az, hogy tudni kell bocsánatot kérni és megbocsájtani. Könnyedén felemészthet a saját haragod, amivel nem a másiknak, sokkal inkább magadnak ártasz . 

6. Kerüld a pletykás embereket

Mert aki veled pletykál,az rólad is fog. Jobb, ha nem tud mindenki mindent rólad. Nem kell az orrára kötni a szomszéd Kati néninek , hogy mik folynak otthon a négy fal között. Ahogy Kati nénit sem kell hagyni, hogy lelkesen mesélgessen a 6. utcában lakó Józsi bácsi anyagi helyzetéről.

Egyszerűen jobb, ha mindenki a saját háza táján sepreget, így van ez rendjén . És ebből lesz a kevesebb gond. 

7.  Megérdemelsz egy jó fiút magad mellé

Rendkívül sokat tanultam általa és tőle arról, hogyan kell értékelni önmagunkat. Hogy soha nem szabad annál lejjebb adni , mint amennyit érünk. Hogy csak is olyan ember mellett érdemes lehorgonyozni , aki a tenyerén hordoz bennünket. Mindig azt mondta, hogy

ő inkább van egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.

Sosem szidta a férfiakat, pedig nem jutott ki neki a jóból mellettük, nyilván ebből kifolyólag két férj után felhagyott a társkereséssel és inkább ránk, a családjára koncentrált.  Engem viszont mindig azzal biztatott, hogy megérdemlem a boldogságot.

8. Értékeld , amid van , mert minden nap számít

Erre akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos, mikor egyik betegsége követte  a másikat és én minden egyes nap félelemmel ébredtem, hogy talán ma már végleg elveszítettem. Egyszerre felértékelődtek a napok,

 minden pillanata és órája értékes volt, mert vele lehettem, mert kaptunk még időt.

Furcsa, hogy az ember általában csak akkor jön rá milyen értékes valaki vagy valami az életében, mikor az a veszély fenyegeti, hogy elveszítheti , vagy ne adj isten már el is veszítette. Ilyenkor az egyetlen szalmaszál, amibe még kapaszkodni lehet, az a remény. Mert az ember az utolsó percig kitartóan reménykedik abban, hogy minden rendben lesz.   

9.  Akkor van vége, mikor feladod 

Legyőztünk együtt több infarktust, szívritmuszavart, elgyengülést, de még a lábamputációja sem gátolhatott meg minket abban, hogy gúnyos fintort adjunk a halálnak. Addig élt, még volt benne életigenlés , még ő is akarta.  92 éves korában aztán belefáradt a kiszolgáltatottságba , belefáradt az életbe. Kértem , hogy ne hagyjon itt , de ő már nem akart tovább élni. Kérte a Jóistent, akiben mindvégig hitt, hogy szólítsa magához. Az pedig egy őszi éjjelen teljesítette utolsó kívánságát. 

10. Az elengedés az élet legnehezebb feladata

Sosem felejtem a napot, mikor édesanyám telefont kapott és elcsukló hangon kérdezett vissza  - Meghalt? 

Szédülés, hányinger, harag , forgott velem a világ. Nem. Ez nem történhetett meg, nem hagyhatott itt. De mégis, megtette, ő elment és én itt maradtam nélküle. Sokáig tartott, mire el tudtam fogadni azt, hogy többé nem lesz velem. Elveszítettem azt az embert , akit édesanyám mellett a világon a legjobban szerettem. A nagymamát, a lelki társam, bánatom gyógyírét, a legértékesebb embert, akit valaha ismertem. Rájöttem, hogy minden baj eltörpül a halál mellett. Mert nincs akkora gond, baj , ami felérhet azzal, ha egy szerettünket elveszítjük.

Ha bármikor is úgy érzem, hogy padlót fogtam és nem tudok felállni, mindig eszembe jut , hogy ez még csak feleannyira sem fáj, mint az, amikor elveszítettem őt. 

 

Csak remélni tudom, hogy jó helyen van, hogy valahol valahogyan lát engem és büszke rám. Sosem felejtem őt, a szavait és amiket általa -tőle tanultam.