Rengetegszer hallom mostanában a nagy hangon , néha méltatlanul hangoztatott egyéniség szót magam körül , miközben egyre inkább képtelenné válok annak elfogadható értelmezésére. Mert mit is jelent ma egyéniségnek lenni?

Egyéniség, mint egyediség , nemde ? De akkor mégis hogyan szaladgálhat a nagyvilágban ezernyi egyforma egyén, aki azt gondolja magáról, hogy ő bizony eredeti egyéniség ?

Úgy, hogy napjainkban egyedinek lenni, a sorból kilógni egyáltalán nem menő. Viszont egységes egyéniségnek lenni és  közben kívülállónak tettetni magunkat, na, az már ultra cool. Vagy miaszöszt kell mondani ilyenkor szlengül...

Na, de mi van velünk egyszerű halandókkal ? Azokkal, akik nem most léptek ki a profi fotósok kereszttüzéből és akiknek senki nem küld Gucci táskát ajándékba.

Elmesélem, hogyan törtem össze, mikor rájöttem, hogy nincs bennem semmi különleges és nem vagyok más, mint a nagybetűs átlag...

Ébredés után nem vagyok sem fitt, sem üde, sem mosolygós, sem szépséges.  A Taft már este sem tartott, a Rexona 48 órás védelmét pedig most sem fogom tesztelni, hisz előző este is és minden bizonnyal ma is le fogok tusolni. Nincs ágyban ugráló műmosolygós szerelmes ébredés. Az uram már a munkahelyén, nekem meg kávéra van szükségem ahhoz, hogy egyáltalán életképessé válhassak. Zombi módra sétálok ki a konyháig. 

A kávézás élményéhez is nagy valószínűséggel csak én nem értek, hisz a kis fekete bögrém meg a kócos hajam és gyűrött fejem, sehogy sem akar jól mutatni az iInstafotón. Megállapítottam már egy jó ideje, hogy nekem, földi halandónak , még ehhez sincs tehetségem, így már nem próbálkozom ilyen képek készítésével. Maximum délután, kisminkelve, a szebbik kávésbögrét bekészítve, megfelelő szűrőt használva , de akkor is csak huszadikra sikerül lőnöm egy képet, ami viszonylag szalonképes. Másnap reggel ezt fogom kitenni, majd odateszem a #Morning hashtag -et mellé. 

A lakásunk (még csak nem is a miénk ) nincs tele dizájner cuccokkal, fogalmam sincs , hogy milyen stílusban van berendezve, így itt sem tudok túl sok menő képet készíteni. Tudom, ultragáz vagyok, viszont mi átlagosak ennek is szoktunk örülni, mert lakni azért akkor is kell valahol, ha ciki az ósdi bútor vagy a régi kanapé. Lesz majd Vintage stílus , mihelyst marad pénzünk a csekkeken kívül másra is.

7 30 : megvolt a kávé, ideje átnézni a közösségi média történéseit. 

8. 00 : Kár volt. Még sosem éreztem magam ilyen jelentéktelennek .... Ezért ne nézegesd a közösségi oldalakat ! - mondogatom bölcsen, majd szokás szerint magamra sem hallgatok. 

8.30 Reggeli - a kutyáimmal. Ők sem éppen dizájner ebek, még csak nem is fajtatiszták. Nem férnek el egy  táskában, nem járnak kozmihoz és csak jutalomfalatért hajlandóak leülni, ennél a trükknél tovább nem jutottam velük. Gázok vagyunk , tudjuk. Ők is én is. 

9. 00 Szenvedélyem az írás: cikkeket, verseket és történeteket írok.  Ez is a baj velem, tudom. Többre vittem volna már, ha versek helyett,  cicisképekkel toltam volna tele az instám, de olyan szinten átlagos vagyok, hogy még mindig el tudom hinni,  hogy butának lenni egyáltalán nem menő . 

Nem lopom, másolom a tartalmaimat és nem gyártok sem bulvár, sem kattintásvadász cikkeket. Ebben is képtelen vagyok egyéniséggé válni, csak saját szerzeményekkel próbálok érvényesülni. Aztán meg csodálkozom , hogy miért nem jön a siker vagy ha már úton is van, miért jön olyan átkozottul lassan . Hát ez van , nincs bennem semmi különleges . 

11. 00 Ideje főzni . Igen, magam készítem a kajáinkat, akkor is ha nem vagyok egy michelin csillagos séf. Sajnos ezen a téren is csak az átlagosságon erősítek. Odafigyelek arra, hogy mit eszem , de engem valahogy nem szippantott be ez az egész egészséges életmód dolog. Nem fogok szójapörköltet enni, az imádott húsom helyett. Ez van . Ebből következik, hogy az ebédemet sem tudom megörökíteni az utókornak, hisz negyedannyira nem néz ki jól az én sült husim , mint azok, amiket a gastrobloggerek sütnek.  Na most nem tudom, hogy a főzéshez vagy a fényképezéshez vagyok bénább. 

 13 00: Megpróbálok verset írni 

Bagi Iván költeménye :

„Nem lehettem senkié, hát mindenkié leszek!

Nem pusztulhatok le.

Én a kosz és a mocsok gyermeke vagyok!

Az elkallódás csodaszép virága,

a szerelemé, ami a vak sorsra bízta sorsomat.

Nem haltam meg, hát élek!

Ez lesz az én himnuszom,

amit minden reggel vidáman énekelek!”

Remek alkotásával, már támogatókat is sikerült szereznie maga mellé: http://m.magyarnarancs.hu/narancsblog/ime-a-kozpenzzel-kitomott-irodalmi-muhely-legujabb-zsenialis-felfedezettje-az-ifju-es-langlelku-poeta-109698?pageId=7

- Ki vagyok én , hozzá képest ? Megint csak sajnálhatom magam , amiért tényleg nincs bennem semmi különleges. Szomorú smile ....

16.00 : Ideje edzeni 

Nem járok konditerembe, gyáva nyúllá válok, ha idegenek bámulnak. Így itthon, egy rozoga edzőgépen és saját kútfőből összeállított gyakorlatsorokkal edzem. Csirkepörkölt és edzés kombóval leadtam jó néhány réteg hájat és szedtem magamra nem kevés izmot , de mivel nem lettem sem fitneszmodell, sem instruktor, sem semmi, így ezen a téren is csak egy szimpla átlagnak számítok. Akkor is így van ez, ha én már így is jól érzem magam a bőrömben. 

18.00 : Este tv nézés helyett kinézünk az én drágámmal a közeli erdőbe, hátha megpillantunk egy szarvast, ne adj isten egy baglyot. Másoknak hülyeség tudom, de mi imádjuk. Majd olyan este 10 körül, amolyan hagyományos módon nyugovóra térünk . 

Egy éve edzek, amiről csupán egyetlen képem van fenn Instán , nem lettem fitneszmodell, instruktor, személyi edző sem , annyira nem ragadott magával ez a világ. Sosem veszek fel bokavillantós nadrágot télen, nincs műkörmöm, sem műszempillám, sem műcicim- implantseggem. Nem szeretem és nem is követem a divatot, mindig saját meglátásom szerint öltözködöm. Tudok főzni, de nem lettem gasztroblogger , sem ételfotós sajnos, nincs türelmem és nem vagyok elég precíz sem hozzá. És felsorolhatnék még vagy ezernyi dolgot, amik alapján valóban nem vagyok egyéniség, csak egy átlagos lány a nagy világban.

Egyetlen álmom van , mégpedig az, hogy egyszer íróvá, költővé válhassak. De nem úgy, hogy holnaptól annak tituálom magam és kész. Szeretnék maradandót alkotni és értéket teremteni. Egyre jobban úgy látom viszont, hogy ilyen szintű átlagossággal, mint amilyen nekem van,  hát tényleg soha sehová sem fogok jutni. 

Kár, pedig mindeddig különlegesnek hittem magam és viszonylag boldog voltam. 

Kössz szépen Insta, Facebook, Influenszerek és társaik!

Ha tetszett a bejegyzés, ne habozz, oszd meg másokkal is !

Ide kattintva , követni tudod a LélekHatár Facebook oldalát is! 

Szlávka