Lassan már nagykövetévé válok 'A vállaljuk fel az érzéseinket! ' mozgalomnak (ha létezik egyáltalán ilyen), de nem érdekel. Nem fogom letagadni, ha valami fáj, bosszant, frusztrál, csak azért, mert nem elég trendi bevallani manapság, hogy amúgy a szivárvány mögött szörnyek is lakhatnak. Hogy az ég nem mindig kék. S ha nem az, akkor elképzelhető, hogy nem fogunk vigyorogni, mint a tejbetök, mert egyszerűen utáljuk a szürke időt. Miért nem lehet felvállalni, hogy bocs, de nekem semmi kedvem salátán élni, mikor annyira, de annyira imádom a pörköltet? Miért kell megnyomorítani önmagunkat olyan elvárásokkal, amiket mások támasztanak felénk? Minderről még beszélni is felér egy Istenkáromlással, de mivel értelmesnek lenni sem menő, így én, az esélytelenek nyugalmával már bátran mondhatok bármit. Nem, nem azért mert kurva okos vagyok, hanem azért, mert sokakkal ellentétben én felvállalom legalább, hogy az élet nem mindig csudinice, akkor is, ha ezáltal nem leszek népszerű - nem akarok statisztikai adat lenni a nemzet alkoholistái című tanulmányban.
A reklám helye:
Megköszönöm, ha megosztod!
Új bejegyzésekért, még több tartalomért kövesd a LélekHatár Facebook és Insta oldalát is!
Mindez abból indult ki a fejemben, hogy bekövetett ma az Instán egy újabb motivációs marhaságokat felböfögő oldal. A bemutatkozásában ez áll: segítek neked egy gondtalan élet elérésben. És követik több ezren, ember! Hátmivanmánveletek? Az addig oké, hogy, aki le meri írni, hogy az élet nem mindig igazságos, az egy komplett idióta (lásd.én), de az miért nem gyanús senkinek, hogy bár ő leírta "A győzelem itt vár a sarkon! " motivációs maszlagot, mégse esett hasra a sikertől még senki, mikor az a saroknál szembejött vele? Eszemmegállkomolyanmondom. És igen, egybeírok, mert marha trendi. Hát nehogymá' nekem ne lehessen.
Nem vagyok egy megmondóember, sem influenszer, sem a Puzsér Róbert unokahúga, de azt azért még én is látom, hogy valahogy nincs ez így rendjén - a józan paraszti ész vagy mi, na, az sok mindenben szokott segíteni.
Virágkorát éli a motivációs trénerezés vagy, hogy kell ezt magyarosan mondani és mit ad Isten, még nem figyeltünk, addig a Marozsák Szabolcsok már edzői szintet értek el a szakmában. Trenírozza is a nőket bőszen. Olyanokra, mint, hogy ha
az igazat mondod, lehet, hogy ideges leszek vagy fájni fog, egy ideig. Aztán túllépek rajta. De ha hazudsz, akkor soha többet nem fogok tudni megbízni benned! Te döntesz!
Aztamindenségitmár! Magam sem mondhattam volna szebben. Egy zseni ez a srác.
Tehát kedves fiúk és férfiak! Nyugodtan tessenek megmondani nekünk, hogy irtó nagy a fenekünk, lefogyhatnánk mán! Csak egy kicsit leszünk idegesek és csak egy kis ideig. - Már aki ugye. Én egy ilyenért általában az örökkévalóságon túl is haragudni szoktam. Dehát az nyilván még mindig jobb, mint ha nem bíznánk bennetek. Így legalább tudjuk, hogy ha önbizalomrombolásra van szükségünk, akkor hozzátok nyugodt szívvel fordulhatunk.
Köszönjük szépen Szabolcs. Nélküled valóban kevesebb lenne a világ. 195 ezer! követővel azért illene nekem is figyelnem rád. Ment a Lájk. - és nagyon szívesen barátom! az ingyenreklámot, legközelebb viszonozhatnád. Ja, mégse. A depressziós szarjaimtól messzire menekülnek a követők.
Eddig volt a humor része. A valóság azért ennél jóval szomorúbb és szánalomra méltóbb. Hisz mára már addig jutottunk, hogy eszünk ágában sincs szembenézni semmivel sem, nemhogy még önmagunkkal is . Mert ahhoz idő, bátorság és őszinteség kellene. A 21. század emberének viszont, egyik sem az erőssége. Nekem sem az, nem leszek álszent. Napi szinten küzdök a szorongással, a megfelelési kényszerrel és az önbizalomhiánnyal. Ahogy te és még sokan mások is. A különbség viszont, hogy én mindezt már nem a Marozsák féle kuruzslókon keresztül szeretném megoldani. Keményen dolgozom önmagammal, önmagamon. Ciki mi? Sebaj, valakinek gázosnak is kell lenni...
Tovább is van, mondom még!
Műmellű, műhajú, műkörmű, implantátum seggű, műszempillás, szolibarna, póthajú, kacsaszájú nő, az őszinte nagybetűs Igaziját keresi!
Csak én érzem kicsit paradoxonnak a dolgot? Nos hát, kéremalássan, ők a Marozsák- féle önbizalomedzésen növekvő jövőnemzedéke. De akad köztük a letűnt idők topmodelljei közül is még jónéhány. No meg agyonfrusztrált családanyák, akik megszakadva próbálnak tökéletesek lenni, hisz senki nem mondta nekik, hogy az Elég Jó Anya is már egy egészen elfogadható szint. De megfér a 195 ezer követő között a férfi is, aki olyan, mint Szabolcs barátunk és hűen vallja, hogy a nő legyen angyal a konyhában és ... az ágyban.
Hát ebben élünk mi. Netes művilágokban, valójában tök egyedül. Alkoholisták, öngyilkosok és drogfüggők között, akik azért jutottak oda, ahova, mert a lelki nyomorukat nem tudták megosztani senkivel - vagy ha meg is osztották véletlenül, akkor süket fülekre találtak és ez szépen lassan felemésztette őket. Rajtuk nem (sem) segített az önbizalomedzés. És rajtad sem fog. A fene nagy igazság az, hogy ha az instantboldogságot hajkurászod és a gondtalan élet illúziójába ringatod magad, könnyedén leélheted az egész életedet úgy, hogy valójában egyszer sem voltál boldog.
Nem kérek elnézést. Sem most, sem máskor. Remélem te sem fogsz. Légy különb! - Pacsi, ha már amúgy is az vagy.
