Előző bejegyzésekben bőszen taglaltam már, hogy az "engedd el a múltat" és hasonló motivációs bullshitek, bár nagyon jól hangzanak, a gyakorlatban egyáltalán nem működnek - csak ezt valahogy senki sem hajlandó közölni a népes követőtáborával.
Naná, hisz mi, gyarló halandók, annyira szeretünk kapaszkodókat és kifogásokat gyártani. Még mindig egyszerűbbnek tűnik elhinni a pozitív maszlagokat, mint érdemben tenni valamit önmagunkért.
További 9 édes kis bosszantó hazugsággal folytatom a sort, amit fenntebb már oly lelkesen elkezdtem. 
-
A jó emberekkel jó dolgok történnek
A nagyfrancokat! A jó emberekkel sokszor nagyon rossz dolgok, hovatovább tragédiák történnek és még csak nem is ők tehetnek róla (bár az áldozathibáztatásnak is megvannak a pszichológiai okai, de most nem erről van szó). Nem vonzották be maguknak például az autóbalesetet, mert nagy valószínűséggel nem azon gondolkoztak minden indulásnál, hogy mi van, ha ez, meg az lesz. A balesetekben legtöbbször amúgy is a vétlen autó utasai halnak meg. Naponta gyilkolnak meg ártatlan embereket és még sorolhatnám a szörnyűségeket. Tovább megyek.
Mi van a kisgyerekekkel, akik betegen születnek vagy nem sokkal utána betegednek meg? Ha a szappanoperákban lennénk, akkor mondhatnánk, hogy ők fizetnek meg a szüleik bűneiért.
Egyébként meg fogalmunk sincs róla, mert az élet egyáltalán nem igazságos. Bár nem is ígért senki ilyesmit.
Ad2: Ki a franc dönti el egyáltalán, hogy valaki jó vagy rossz ember? Mitől lesz jó? Ha hibázott, akkor már egyből rossznak számít? Reggelig tudnám folytatni...
Gondolkodjunk már, mielőtt azt mondjuk a kisembereknek, hogy ha jól viselkednek, akkor kegyes lesz hozzájuk az élet. Erre semmilyen garancia nincsen. És most ne keverjük ide a vallást, ha kérhetném. Az mindenkinek a magánügye - ahogy nekem is.
-
Megérdemled a boldogságot
Miért is? Mert szépen csücsörítettél az Instán? Vagy jól kidolgoztad a farizmaidat? Esetleg szimpla hétköznapi ember vagy, neadjég' jóságos érzésekkel a lelkedben? Kit érdekel mindez? És mi az, hogy boldogság? Mármint ha jól tudom akkor a boldogság nem valami egységesen meghatározott fogalom. Az tény, hogy mindenki azt hajkurássza, ám csak kevesen tudnák megfogalmazni hajszálpontosan, hogy valójában mi is tenné őket igazán boldoggá. Nem beszélve arról, hogy mindannyiunknak mást jelent a boldogság...
-
Jár neked!
A szád. Na, az jár. Ahogy most nekem is - ez igaz. Egyébként meg annak jár valami, aki megdolgozik érte. De akkor sem biztos, hogy megkapja. Mint mondottam volt, ez az életnek nevezett dolog, nem egy igazságos játék. Nagy csalódások érhetnek, ha nem kapod meg, amiről azt hiszed, hogy jár neked...
-
Bármit elérhetsz!
Ilyenkor szoktak jönni a motiváló történeteikkel, amiktől szem nem marad szárazon. Csak azt nem teszik hozzá a könnyfakasztó sztorikhoz, hogy egy a millióból az az ember, aki tényleg elérte azt a Bármit. Ebből kifolyólag a többieket igen nagy gonoszság ilyen szövegekkel biztatni.
Hiába na, nem árt a realitás talaján mozogni olykor. Egyébként meg, megesik az is, hogy dolgozol, mint a güzü, tehetséged is van, mindened meg lenne elvileg, csak szerencséd nincs. Anélkül meg, aligha fogod elérni a céljaid.
-
Csak képzeld el és sikerülni fog!
Nem fog! Legalábbis, ha csak képzelegsz róla, akkor biztosan nem. Szeretjük azt hinni, hogy tettek nélkül is jönni fog a siker. Mondjuk egyeseknek tényleg úgy jön. Pl.: akik jó helyre születtek, nekik igen. A kisembernek keményen meg kell dolgoznia mindenért. S ahogy fentebb említettem, akkor sem biztos hogy eléri a célját. Ami biztos viszont, hogy képzelgéssel aztán tényleg nem sokra megyünk.
-
Minden csak rajtad múlik!
Ez a legnagyobb hazugság mind közül! Jóadag szorongást, frusztrációt pakol arra az emberre, aki elhiszi. Csak részben vagyunk képesek befolyásolni, ha úgy tetszik, a sorsunkat. Egy sor másik tényező is bele fog szólni abba, hogyan alakul az életünk, bárhogy is kapálózunk ellene. Kontrollmánia, na az van nekünk.
Észrevehetnénk már , hogy olykor porszemek vagyunk csak a nagy egészben .
-
Mindig légy pozitív!
Ha boldogtalan akarsz lenni, akkor mindenképp. Korábbi bejegyzés itt. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy álarcokat viselni mennyire veszélyes dolog is. Nyugodtan bevallhatod, hogy most egyszerűen szar minden. Nem kell bájvigyorogni. Az elfojtás hosszútávon igen komoly problémákat fog okozni.
-
Mindig légy erős !
Ó, ezt hányszor hallottam már az eddig megélt éveim alatt! És egyre inkább feláll a szőr a hátamon tőle. Mert van olyan, hogy akkora pofont kapsz az élettől, hogy az a Föld adja a másikat , amin arccal lefelé terültél el. Ilyenkor segítő szándékkal mondják ugyan, de feleslegesen fárasztják magukat és téged is. Nem lehetsz mindig erős és nem is kell. A lényeg inkább az, hogy egy idő után megpróbálj felállni arról a padlóról.
-
A jók mindig győznek !
Nem, nem győznek. Sőt! Ha körbenézünk magunk körül, biztosan tudunk említeni olyan személyt, aki meglátásunk szerint baromira nem érdemli meg azt , ahogyan él. És itt most nem rosszindulatból beszélünk, hanem például a Ferrarival járó ügyvédről, aki otthon a négy fal között éli ki azt , amit az irodában nem tehet ... Nézeteink szerint ő egy bántalmazó férfi, tehát rossz ember. Mégis úgy él, mint Marci Hevesen .
De az is lehet, hogy ismerjük a Marika nénit, aki melegszívű, dolgos és az egész falu szerint remek ember, mégis egy fűtetlen szobában kénytelen tengetni végnapjait, hisz a nyögdíjából nem telik többre, bár ledolgozott egy életet. Hiába jó, mégsem ő győzött.
Hát ezért ne állítsunk ilyen pozitívgondolatokforever- féle marhaságokat! Kell valami amiben hihetünk, igen. Kellenek a kapaszkodók, ha összeomlott az élet. De egy a közösségi oldalon megosztott pozitív maszlagoktól még semmi sem fog változni. Pláne nem ezektől...
Ti ismertek hasonlókat?
