Nagyon furcsa elképzelés kishazánkban (hogy másol is az -e, azt nem tudom), hogy az emberek presztízs értékét a munkájuk, társadalomban elfoglalt helyük vagy iskolai végzettségük alapján határozzuk meg. Hogy az életkori  beskatulyázást, már ne is említsem...

Pedig valójában, az embert a tettei határozzák meg, az, ahogyan másokkal bánik, amit másokért tesz. És, aki azt hiszi, hogy egy dekával is többet ér másoknál, az nagyon rossz úton jár. 

Ugye senkinek sem kell bemutatni xyt, aki az irodában sikeres topmenedzser, magas beosztásban, még magasabb fizetéssel és persze mindenki szerint egy valóságos "szentember", csak épp otthon, a négyfal között éli ki minden frusztrációját és teszem azt, bántalmazza a családját? 

Vagy azt a huszonéves embert, aki sajnálatos módon többet tapasztalt, mint némelyik hatvan éves és ebből kifolyólag teljesen másképp látja az életet? Mégis azt mondjuk rá egyből, hogy "Ugyan, mit tudhat ő, amit mi nem?"

Mindannyian ismerünk, én legalábbis biztosan, olyan 8 általánost végzett, kétkezi munkából élő, "egyszerű" kispolgárt is, aki diplomásokat megszégyenítő módon helyes meglátásokkal rendelkezik, művelt és nem mellesleg a szíve is a helyén van. 

No, meg ismerek több diplomás, a társadalom szemében nagyon értékes, ám valójában igazi seggfejeket is, akiknek a lexikális tudásuk kimagasló, csak épp menet közben elfelejtettek gerincet növeszteni maguknak. 

Ja igen, hogy ítélkezni mindig könnyebb, nem igaz? Félinformációkból meghatározni egy másik embert, mindig sokkal egyszerűbb, mint venni a fáradtságot és megismerni, ki van a név mögött.

Pedig ez a nyomorult élet nem valami szánalmas bevásárló lista, amin ki kell pipálni a család - pénz- munka kombót, aztán széles vigyorral szart dobálni a többiekre, a szépséges szemétdombunk tetejéről.

Én azt mondom, minden ember pont annyit ér, mint a szava és a szavak mögött a tettei. Nem többet és nem kevesebbet.

És, hogy hol rontottuk el?

Ott, mikor azt tanítottuk a gyerekeknek, hogy tisztelni kell mindenkit, ha a fene - fenét eszik, akkor is.

"Legyél csak kedves kisfiam, a Bözsike nénivel! - nem baj, hogy már hatodszor mondta rád, hogy szaros kölke, semmi nem lesz belőled.

Miért nem mondjuk el Pisitkének inkább, hogy tisztelet csak annak jár, aki kiérdemelte azt.

Nem, nem az illemről beszélek. Alap, hogy a büdös kölke nem tegezi le Bözsi nénit, illedelmesen köszön neki és nem kezdi el sértegetni őt stb. De az már egyáltalán nem alap, hogy szó nélkül kell tűrnie a megsavanyodott öregasszony összes szidalmát. 

Sőt, tovább megyek. A tanárainkat sem kellene feltétel nélkül tisztelni, ha ők a legcsekélyebb tiszteletet sem nyújtják irányunkba. Mondok egy példát. Az egyik tanárunk, dülledő szemgolyókkal, bőnyállal ordibálta az arcunkba: "Szar emberek vagytok és az ilyen szar emberekből soha nem lesz senki!" - 13 éves gyerekek voltunk akkor. 

Nos, az alap illemen kívül, érdemel-e további tiszteletet egy ilyen tanár? 

Vagy meg kell-e alázkodnunk egy főnök előtt, csak azért, mert a diktatúra trónjára képzeli magát? Többet ér-e ő, mint a beosztottjai? Megsúgom - nem. Ha csak azt nézzük, hogy nélkülük nem nagyon lenne mit irányítania. 

Hovatovább, jól van-e az úgy, hogy a gyereknek csönd a neve a szüleivel szemben (is) ? Nem lehet, hogy önálló, gondolkodó lény lévén, neki is joga lenne elmondania a véleményét? Ki kellene már verni a fejekből, a "Még az én kenyeremet eszed!" kezdetű örökzöldeket.

Az van, hogy ennek az egész tisztelet dolognak, a kölcsönösségen kellene alapulnia.

Tiszteletet adok és kapok. Egyenrangú vagyok másokkal, akkor is, ha dr. prof. akármi áll a nevem előtt. És akkor is, ha én csak egy egyszerű emberke vagyok, teljesen hétköznapi élettel.

És had mondjak valamit még így a végére. Aki valójában megérdemli a tiszteletet, az feltételek nélkül viszonozni is fogja azt.

Mert nagyon jól tudja, hogy legyen bármilyen magas beosztásban is, legyen bármennyi pénze, akármekkora hatalma, mindannyian ugyanoda tartunk és ott egyáltalán nem számít majd, hogy ki voltál az életedben.  

De hát, ki vagyok én ugye, hogy ilyen komoly témában megnyilvánulhassak?

/A felirat most is villog: nem kell magadra venned, ha nem vonatkozik rád./