Bár igaz ami igaz, hogy ezen "betegség" létezéséről mind a tegnapi napig még csak halvány sejtelmem sem volt. Ennek ellenére ma , minden kétséget kizáróan, végérvényesen és visszafordíthatatlnaul bebizonyosodott, hogy én is ebben a kórságban szenvedek.
Történt ugyanis, hogy mivel nagyon kedvelem a költészetet, egy ideje már én is próbálkozom versek írásával. No, nem vagyok egy Petőfi, de azért simán hozom az elfogadhatónak nevezett szintet. Tagja vagyok amatőr alkotóköröknek , melyekre hosszas google- zás után leltem (de most itt nem ez a lényeg ) és most már néha nap bátorságom is van ahhoz, hogy egy - egy alkotásomat pályázatra küldjem. Így esett, hogy megesett, egyik versemmel én lettem a hónap zsűrinyertes alkotója, melynek hozományaként írásom megjelenik majd a nyomtatott magazinban, s jutalmul még egy könyvet is választhattam, amit kedvemre valónak találtam. Úgy is volt, s a regény a mai nappal a postaládámba érkezett.
Na, de én ! Ahelyett, hogy örvendeznék és megveregetném a saját vállamat, amiért elértem valamit... hát én már megint csak elintéztem a dolgot annyival, hogy szimplán szerencsém volt. Pedig be kellene látnom, hogy mindez azért nem a Luxor sorsoláson múlt.
S ekkor beugrott, amit tegnap olvastam egy cikkben az imposztor - szindrómáról, avagy hogyan szabotáljuk saját sikereinket. Elöljáróban elárulom, pont így, ahogy azt ma én tettem.
Az imposztor - szindrómában szenvedők elsősorban nők (naná, miért is ne .. ) . Olyan nők , akik rendkívül sikeresek az életük valamely területén. Akik, lényegében sosem elégedettek saját teljesítményükkel, nekik a 100 százalék csak a minimum elvárás. Ha valamiben sikert érnek el, nem érzik úgy, hogy megérdemlik, sokkal inkább tudják be szimpla szerencsének, mint önmaguk tehetségének. Itt ismertem magamra.
Következzen néhány ábra, mely jól mutatja, hogyan is gondolkozik az, aki imposztor- szindrómában szenved ( Forrás : Buzzfeed)
Még mielőtt elásnám magam és neked is eszedbe jutna kedves olvasó, elárulom , hogy , mint annyi mindennel, ezzel sem vagyunk egyedül az univerzumban. Olyan nevek , mint Emma Watson , Meryl Streep vagy Kate Winslet is ebben a kórságban szenvednek. Jó hír viszont, hogy könnyedén kezelhetjük a dolgot, ha kellő odafigyeléssel viseltetünk önmagunk felé.
Mit tehetünk ?
- Változtassunk a gondolkodásunkon!
Vizsgáljuk meg, mit csinálunk rosszul :
Nyertem egy pályázaton az alkotásommal - ergo szerencsém volt. - Hibás gondolat
Nyertem a pályázaton az alkotásommal - megdolgoztam érte, megérdemlem a sikert. - Helyes gondolat
- Nem érdemlem meg!
Miért ? Ahogy lehet cipőm, táskám vagy ékszerem, úgy lehet sikerem is . Megdolgoztam érte, az enyém.
Felejtsük el a "nem érdemlem meg ... " kezdetű mondatokat.
- Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz!
Bezzeg a szomszéd Katinéninek a kislánya! - ja nem, már felnőttek vagyunk, s ha gyerekkorunkban sokszor hallottunk is ilyen és ehhez hasonló mondatokat, ma már nem kell mantráznunk saját magunknak.
- Siker napló
A szakember szerint bármilyen furcsán is hangzik, érdemes leírni, hogy milyen sikereket értünk el, honnan hova jutottunk, majd egy év múlva újra olvasni. Könnyedén meglepődhetünk rajta, hogy valójában mennyi mindent is raktunk le arra a bizonyos asztalra.
Akkor én most előveszem a füzetkémet és feljegyzem bele :
2018.04.04. Futni kezdtem. Akkor is sikeresnek érzem magam, ha irtóra kifulladtam és borzalmas izomlázam van. Többet tettem, mint az emberek nagyobbik százaléka ... Futásaimról később mesélek :)
2018. 04. 05. Megérdemelten nyertem egy verspályázaton. Nem, nem azért, mert szerencsém volt.
Folyt köv.
Lélekhatár - Szlávka
Nektek mi a véleményetek ? Írjatok bátran!
